- ­Már megint hol van a gyógyszerem? Pedig be akartam venni vacsora előtt! – fortyant fel indulatosan a hatalmas termetű, erős testalkatú férfi, majd odalépett a hűtőhöz, kinyitotta az ajtaját és benézett. - Nem is főztél ma? Talán a tegnapi maradékot egyem? Hát ezért tartalak? – folytatta dühösen a férfi.

A felesége – egy vékony, törékeny, kicsi asszony – eddig némán, mozdulatlanul hallgatta a férjét. Most azonban hirtelen közelebb lépett hozzá, felágaskodott, és váratlanul, nagy lendülettel, teljes erejéből lekevert a férfinek egy pofont, élete első pofonját. Minden keserűségét beleadta: a hosszú évek keserű tűrését, a boldogtalanságát, a kilátástalanságot, mindent. Tulajdonképpen ez sem lett volna elég: a törékeny nő teljes ereje is kevés lett volna a férfi ellen, de most hatott más: a meglepetés ereje. A hatalmas férfi a megdöbbenéstől egy másodpercig mozdulni és szólni sem tudott, egy pillanat alatt elsápadt, csak a felesége kis tenyere hagyott egy halványpiros foltot az arca egyik felén. Azonban a férfi megdöbbenése egy másodperc után eszelős dühhé változott: az előbb még elsápadt arca pillanatok alatt rákvörössé vált, a homlokán kidagadt egy ér, és már nagy lendülettel felemelte egyik karját, hogy egy hatalmas csapással viszontüsse a feleségét, azonban az a pofon már nem csattant el: talán a be nem vett gyógyszer hiánya okozta, vagy a hirtelen ledöbbenés majd feldühödés okozta vérnyomásváltozás, de a férfi hirtelen úgy érezte, mintha egyszeriben egy satu szorítaná össze a mellkasát. A szívéhez kapott, fuldokolni kezdett, majd pár másodperc után összeesett: hatalmas rongybabaként, nagy puffanással terült el a konyha kövén, a felesége lábai előtt.

A nő részvétlenül nézte a férje – immár halott – testét. Az asszony túl sok fájdalmat tűrt el az elmúlt években a férjével kapcsolatban ahhoz, hogy most sajnálja őt. Lassan ellépett a holttest mellett, a konyhapultnál töltött magának egy italt, lassan kortyolgatva megitta, majd szépen visszatette a helyére a poharat, és odament a telefonhoz. Mielőtt hozzáért volna a készülékhez, lassan vett egy nagy levegőt, nyugodtan kifújta, s csak ezután hívta a mentőket – bár előre tudta, hogy teljesen feleslegesen telefonál, mert a néhai férjén már semmi sem segít. Amikor a vonal túlvégén az ügyeletes felvette a telefont és megkérdezte, hogy miben segíthet, a nő hadarva, gyorsan azt mondta:

- A férjem rosszul van. Kérem, azonnal jöjjenek!