- Na, lefekvés előtt jöhet egy bögrés leves? - kérdezte a feleség vidáman a férjét az egyik este. Amikor a férfi bólintott, a feleség előszedett két kis leveseszacskót a szekrényből, majd kivonult a konyhába, ahol két bögrébe beleöntötte a levesporokat, majd felengedte őket forró vízzel.
Mire a férje kiért a konyhába, már készen is volt minden, a két bögre gőzölögve állt a konyhaasztalon. A házaspár még beszélgetett pár percet, majd közösen elfogyasztották a bögrés levest, mindketten a saját bögréjükből.
A férjnek ugyan egy kicsit szokatlan volt a leves íze és állaga, de a felesége megnyugtatta, hogy ez csak azért van, mert gombás ízesítésű, és a tetején a vékony fehér hab nem más, mint tejföl.
A férfi elhitte a magyarázatot, és ez lett élete legnagyobb – és legutolsó – tévedése, pedig látszólag nem volt semmi gond: a házaspár bevonult a hálószobába, megnézték az esti híradót, majd lefeküdtek aludni.
Másnap reggel azonban már csak a feleség ébredt fel a szokott időben, és amikor megrázta a férjét, hogy „Ideje felkelni!”, a férfi nem mozdult, nem mutatott semmilyen életjelet.
A feleség kihívta a mentőket, ők azonban már csak a férje halálának beálltát tudták megállapítani.
A későbbi boncolás gyógyszermérgezést állapított meg, és a feleség ötödjére is készségesen elmesélte a nyomozóknak, hogy a férje hetek óta rosszkedvű volt, és többször megemlítette, hogy lehet, hogy megöli magát. Úgy látszik, sokkal több gyógyszert vett be a kelleténél, és ez okozta a halálát.
Ez persze félig sem volt igaz: a férj egyáltalán nem akarta megölni magát, hanem a halálát a feleség által a bögrés leves porába kevert gyógyszerpor okozta. Ezt azonban az asszonyon kívül senki más nem tudta, úgyhogy a férje halála után néhány héttel minden akadály nélkül felvehette a férje után járó nagy összegű életbiztosítást...
