Aznap vacsorára a feleség sült tököt készített, ami különösen jól sikerült: a férj több darabot is jóízűen megevett belőle, míg az asszony megelégedett egy kisebb darabbal, mivel egyébként nem volt oda a sült tökért, most is csak a férje kedvéért sütötte.

Pár órahossza múlva, az éjszaka közepén arra ébredtek, hogy mindketten rosszul vannak: a férj inkább, a felesége kevésbé.

A férj már annyira odavolt, hogy a feleségének mentőt kellett hívnia hozzá. A mentő bevitte a férfit a kórházba, ahol ételmérgezést állapítottak meg: mint utólag kiderült, a feleség által sütött tökök közé valahogy egy elfajzott, külsőre nagyjából sütőtöknek kinéző dísztök is került, amely azonban étkezésre nem alkalmas, mivel mérgező. Mivel a férj több darabot is megevett belőle, így rajta jobban látszottak a mérgezés nyomai - annyira, hogy a gondos kórházi kezelés ellenére pár nap múlva elhunyt. A mérgezés miatt hivatalból kirendelt nyomozó megállapította, hogy valószínűleg véletlenül a piacon a tökárus a megvásárolt sütőtökök közé az általa szintén árult, hasonlóan kinéző dísztökök közül is pakolt egyet merő figyelmetlenségből, legalábbis ez a verzió a legvalószínűbb.

Azt persze senki nem sejtette,hogy az elhunyt férfi felesége nem véletlenül sütötte meg azt a dísztököt, és nem véletlenül annak darabjait etette meg a néhai férjével: úgy gondolta, ez a legegyszerűbb megoldás, hogy a lehető leghamarabb megkapja a férfi életbiztosítását. S nem tévedett...

- Csapatjátékost keresünk… („Mindenki szolgáját” keressük…)

-...némi angol vagy német nyelvismerettel… (...aki anyanyelvi szinten ír és beszél angolul ÉS németül...)

- ...és aki képes önállóan is dolgozni. (...és aki a szabadságolások ideje alatt nem számíthat senki segítségére.)

- Rugalmas munkaidő, … (Éjjel-nappal dolgozni kell...)

- ...home office lehetőséggel. (...de már nincs pénzünk irodabérletre sem.)

- Felhasználói szintű számítógépes ismeret szükséges,... (Minimum programozónak kell lenned….)

- ...de elvárás a kiváló kommunikációs képesség is. (...és neked kell eladnod az összes, tavalyról megmaradt termékünket.)

- Fontos a terhelhetőség,...(Ismételten: „Éjjel-nappal dolgozni kell.”...)

- ...és elvárás a gyors munkavégzés. (...és három másodperced van egy-egy feladat elvégzésére.)

- A felsőfokú végzettség előny. (Kizárólag felsőfokú végzettségűeket veszünk fel.)

- Pozitív személyiséget várunk,...(Lehangoló a munka…)

-...akinek jó a stressztűrő képessége. (...és bunkó a főnök.)

- Keresünk önkénteseket is… (Szeretjük az ingyenmunkát,...)

- ...de pályakezdők jelentkezését is várjuk! (...de egyébként sem akarunk sokat fizetni.)

- Nem értek én ezekhez a modern kütyükhöz. Ötször elolvastam a használati utasítást, tízszer benyomtam a bekapcsológombot, de semmi. Jó, mondjuk az összekötő kábeleket először felcseréltem – csodálkoztam is, hogy először nehezen megy be a lyukba, de hát ez egy ideig még természetes, hehehe. Na, bezzeg, most már bejárattam: az összes kábelvég passzol minden alkatrész minden lyukába, mégse működik ez a fránya masina. A fiam is csak hadovál a telefonba, hogy ő kipróbálta, nála még működött. Szerintem ő rontotta el, mert nálam meg nem működik. Semmi gond, visszaküldöm, aztán adják vissza a pénzt! Ilyen használhatatlan gépért kár volt egy fityinget is kiadni! Mindjárt össze is csomagolom, aztán viszem a postára feladni. Vissza a feladónak! Méghozzá portósan – nehogy már én fizessem a visszaküldést is! Utalják vissza az árát, aztán talán nem perelem be a gyártót (olyan nagyon)! Hopp, várjunk csak! Itt a Balázska a szomszédból, vele még teszek egy próbát. Balázskám, megnéznéd ezt a selejtes vackot, hogy tudsz-e életet lehelni bele? Mit? Mit mondasz? Hogy be kellene dugni a konnektorba, hogy kapjon áramot, és máris működik? Hát ezt eddig nekem senki nem mondta!

- Már egy órája itt vagyok a váróban! (- Öt perce jöttem.)

- Én vagyok a következő! (- Még öten vannak előttem.)

- Nem bírok kerékpárra szállni. Gyalog kellett jönnöm! (- Mármint a kocsitól, amivel a fiam hozott.)

- Úgy érzem, hogy meg fogok halni! (- Kissé megfáztam.)

- Mindjárt szétrobban a fejem! (- Van egy kis fejfájásom.)

- Ugye, nem súlyos? (- Ugye, súlyos?)

- Hogy érti, hogy én túlsúlyos vagyok? (- Pontosan tudom, hogy túlsúlyos vagyok.)

- Azt mondja, hogy fogynom kellene? (- Majd, ha fagy!)

- Nem, a léböjt-kúrát még nem próbáltam. (- Nem is fogom.)

- Nem tudom, hogy mitől magas a vérnyomásom. (- Biztos nem a napi öt kávétól, amit megiszom.)

- Olvassam fel a tábláról a számokat? (- Hol van itt tábla?)

- Alkoholt? Csak alkalmanként iszom! (- Minden nap találok alkalmat rá. Akár többször is!)

- Doktor úr, fogadja el ezt a csekélységet! (- Úgy érzem, ezentúl a nap bármely órájában felhívhatom Önt – akár éjszaka és hétvégén is!)

- A viszontlátásra! (- Holnap reggel megint itt leszek a rendelőben!)

- Ma bemegyek a főnökhöz! Beszélni akarok vele! Meg akarom mondani neki a magamét! Istenuccse, megmondom neki! Nem fogja elfelejteni, azt garantálom! Valakinek ki kell mondania az igazságot! Ugye, fiúk, ti támogattok engem? Ne maradjak már egyedül ezzel a dologgal. Többen többre megyünk! Ezúttal nem fog lerázni minket! Ami jár, az jár! Na, gyerünk! (…)

- Főnök! Beszélni akarunk magával! Igen, most azonnal! Nem, ez nem várhat holnapig! Boldog születésnapot kívánunk!!