Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Szabad...

- Szabad bejönni (most már), apuka!

- Szabad még egy kicsit játszanod...

- Szabad vagy nem szabad - tégy különbséget köztük!

- Szabad továbbtanulnod, de dolgozhatsz is akár!

- Szabad egy táncra?

- Szabad megcsókolnom téged?

- Szabad a kezed?

- Szabad akaratodból házastársul fogadod?

- Szabadfelhasználású hitelt szeretnénk!

- Szabadidő-alsóban mész ki az utcára?

- Szabad bejönni, a kocsma már nyitva!

- Szabad vagy, többé már nem állok az utadba!

- Szabad préda!

- Szabad lelke immár felfelé száll az égbe - megtér Teremtőjéhez.


Tovább 0

Szabadság

Arra vágyom, hogy szabadon azzal foglalkozhassak, amivel akarok. Ami a belső szükségletem, függetlenül attól, hogy mások mit szeretnének. Azt szeretném, hogy ne függjek másoktól, hanem szabadon tehessem a dolgomat, akkor, és úgy, ahogy én szeretném. Azt akarom, hogy ne mások akarata határozza meg a cselekvésemet, hanem én dönthessem el, hogy mikor, mivel és meddig foglalkozom. Arra vágyom, hogy időnként nyugodtan végig gondolhassam a dolgok folyását, anélkül, hogy elmélkedésemet mások megzavarnák. Azt szeretném, hogy a hétköznapok nagy rohanásában néha én is leülhessek megpihenni egy kicsit, a világtól elvonultan...

- Siess már! Már fél órája ülsz a vécén! Már nekem is nagyon kell...!


Tovább 4

Bevándorlók

- Megvallom őszintén, tartok ezektől a bevándorlóktól. Mi lesz velünk, ha nagy tömegben ide jönnek és esetleg nem mennek tovább? Ha letelepedik az országunkban többszázezer idegen?

- Semmi sem állandó, csak a változás. Különben is, lehet, hogy ezek a bevándorlók idővel hazánk ékkövei lesznek. 

- Én nem vagyok ennyire bizakodó, mert sok rosszat hallottam róluk, de bár igazad lenne! 

- Tanuld meg: senkit sem tekintünk bűnösnek addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy vétkezett. Szavazz bizalmat a most érkezőknek!

- Könnyű azt mondani...

- Hopp, már itt is van az első csoportjuk, élükön a vezetőjükkel. Légy udvarias, és mondd neki velem együtt: "Köszöntünk, Árpád fejedelem!".


Tovább 8

Az Idegen

Márta néni kis híján szívszélhűdést kapott, amikor kinézett a konyhaablakon az udvarra: éppen egy pár méter átmérőjű, fémszínű lapított gömb - már-már valami nagyobbfajta korong - szállt le a csirkeudvar közepén. Laci bácsi (Márta néni férje) épp nem volt otthon - megint a kocsmában ette a fene - úgyhogy Márta néni nem kérhette meg őt, hogy csináljon (végre) valamit.

Márta néni arra gondolt, hogy talán megint a szomszéd suhancok akarnak tőle csirkét lopni. Magához vette a konyha sarkából a cirokseprűt és szigorú arccal, de azért kicsit remegő térdekkel megindult kifelé, az udvarra. Egy-két méterre megállt a lapos fémszerű gömbtől, és egy kicsit félve nézett rá, mert még soha nem látott ilyesmit (úgy látszik, ezek a szomszéd kölykök nagyon találékonyak, mindig kitalálnak valami új csirkelopási módszert). Ekkor lassan felnyílt a lapos gömb teteje, és óvatosan elkezdett kimászni belőle Valami. Márta néni annyira megijedt a szürkészöld színű, kocsonyaszerű Valamitől, hogy elkezdte csapkodni a seprűnyéllel. Mint tudjuk, a seprűnyéllel való csapkodás mindig hatásos: a Valami gyorsan visszamászott a lapos gömbbe, és visszazárta a gömb tetejét. Egy-két másodperc múlva a gömb hangtalanul felemelkedett, s ahogy jött, úgy el is repült, szinte függőlegesen felfelé. 

Márta néni elégedetten nyugtázta, hogy sikerült megakadályoznia az újabb csirkelopást, bár a gömb repülni tudásán kicsit csodálkozott - de hát ezek a mai fiatalok nagyon értik a modern technikát, amihez ő sajnos egyáltalán semmit sem konyít. Mindenesetre nagyon büszke volt magára, hogy ilyen gyorsan, a férje segítsége nélkül is el tudta intézni ezt a dolgot. 

(...)

Xrgiorg a bázisra visszafelé repülve már meg is fogalmazta a jelentését: "Az Idegenekkel való kapcsolatfelvétel kísérlete teljes kudarcba fulladt. A véletlenszerűen kiválasztott Idegen nagyfokú agresszivitást tanúsított - bizonyára a társai is ugyanilyen agresszívek. Megelőzendő egy esetleges hosszan elnyúló háborút velük, javaslom a lakóhelyük - vagyis a Kék Bolygó - azonnali, gyors megsemmisítését..."


Tovább 0

A fiola

vízsprint

- Gyere, mutatok neked valamit! - mondta üdvözlés helyett Jack, akit felváltani jöttem a tizenkétórázása után a laborban. Megindult a tárolóhelyiségek felé, és hevesen integetett, hogy menjek utána - a fehér köpenyének a szárnyai csak úgy lobogtak mögötte.

Ahogy a C1-es szekrény elé ért, beütötte a kódot és kinyitotta a szekrény ajtaját. A sorban lévő fiolák közül kiemelt egyet, és diadalittasan felmutatta:

- Ezt nézd! Ma érkezett!

Megnéztem, de semmi különöset nem láttam rajta. Az átlátszó fiolában valamilyen szintén átlátszó folyadék volt. 

- Mi ez? - kérdeztem érdeklődve.

Jack várt egy kicsit, majd ünnepélyesen azt mondta:

- Víz!

Ekkor komolyan arra gondoltam, hogy szegény Jack meghibbant. Hát, hiába: a tizenkétórázás nem tesz jót az agynak. Jack azonban így folytatta:

- A szonda hozta...

Ekkor megértettem mindent: Jack ünnepélyességét, izgatottságát. És a mondatát már egyszerre fejeztük be:

- ... a Marsról!


Tovább 0