- Kérem, várjon egy kicsit. Az igazgató úr éppen telefonál. – mondta a titkárnő a fiatalembernek, aki egy kicsit idegesen leült az előtérben egy székre. Pár perc múlva az igazgató fogadta a fiatalembert, aki előadta, hogy éppen munkát keres, és megkérdezte, hogy nem kaphatna-e itt, ennél a cégnél állást. Az igazgató sajnálkozva széttárta a kezét, hogy most éppen nem keresnek munkaerőt – talán majd csak jövőre.
Egy másik cégnél a cégvezető éppen videókonferencián vett részt, ezért itt is az előtérben kellett várakoznia a fiatalembernek, míg végre előadhatta, hogy miért is jött. A cégvezető elmondta, hogy mostanában inkább leépítések vannak náluk, így biztosan nem tudja őt alkalmazni.
A harmadik helyen az asszisztens kínálta hellyel az előtérben a fiatalembert, mert a főnök épp az e-mailjeit olvasgatta. Később kiderült, hogy itt sem keresnek ilyen végzettségű/tapasztalatú munkaerőt.
A negyedik – egyben utolsó – helyen a fiókigazgató (aki a fiatalember egykori általános iskolás osztálytársa volt), éppen az üzeneteit hallgatta meg a mobilján, csak ezután fogadta hősünket. Amikor az előadta, hogy munkát keres, a fiókigazgató / volt osztálytárs szomorúan azt mondta:
- Tudom. Az imént üzentek nekem, hogy jönni fogsz, és utasítottak engem, hogy ne vegyelek fel…
