A. variáció:
A és B látásból ismerik egymást. Ha az utcán találkoznak, a nagy rohanásban is szívélyesen intenek, köszönnek egymásnak.
B egyszer becsenget A-hoz, és egy kis baráti kölcsönt kér és kap.
Egy hét múlva B újra becsenget A-hoz, és elmondja, hogy egyelőre nem tudja visszafizetni a kapott összeget (váratlanul kirúgták a munkahelyéről, nem kap fizetést), de kérne még egy kis pénzt, és mihelyt lesz új munkahelye, vissza fogja fizetni. A megint ad B-nek egy kisebb összeget.
Másnap B újra becsenget A-hoz, és elmondja, hogy kikapcsolták nála az áramot és vacsorára sincs pénze. A megsajnálja és megint ad B-nek egy kis összeget.
Pár órahossza múlva B újra becsenget A-hoz és elmondja, hogy felhívták az egyik cégtől, ahol esetleg el tudna helyezkedni. A cég azonban másik városban van, és B-nek nincs pénze buszra, hogy elutazzon a felvételi elbeszélgetésre. A megint ad B-nek egy kis összeget.
Tíz perc múlva B megint becsenget A-hoz és gyógyszerre is kér pénzt. A azonban elmondja neki, hogy mostanra már kifogyott a készpénzből, és amíg nem vesz fel pénzt a bankautomatából, addig nem is tud adni B-nek, de különben is, B már elhordta A egész havi fizetését, pedig A is csak részmunkaidőben dolgozik megváltozott munkaképességűként, tulajdonképpen neki saját magára sincs elég pénze, ezért nem ad pénzt B-nek. B megsértődve elmegy.
A későbbiekben, ha az utcán találkoznak, B nem köszön A-nak, hanem megvetően elfordul, néha köp is egyet a földre, hogy kifejezze utálkozását.
B. variáció:
A és B látásból ismerik egymást. Ha az utcán találkoznak, a nagy rohanásban is szívélyesen intenek, köszönnek egymásnak.
B egyszer becsenget A-hoz, és egy kis baráti kölcsönt kér, de nem kap, mert A elmondja neki, hogy ő is csak részmunkaidőben dolgozik megváltozott munkaképességűként, és tulajdonképpen neki saját magára sincs elég pénze, ezért nem tud pénzt adni B-nek. B megérti a dolgot.
A későbbiekben, ha az utcán találkoznak, a nagy rohanásban is szívélyesen intenek, köszönnek egymásnak.
