- Mosolyogj! – kérte a fiatal feleség a kicsit idősebb férjét, aki engedelmesen elmosolyodott. A nő azonban még nem exponált – láthatóan nem volt még teljesen elégedett a látvánnyal.
- Majdnem jó! – mondta a nő. – Kár, hogy nem tudok jobban zoom-olni… Hopp, megvan, hogy mit csináljunk! Lépj hátra egy kicsit, akkor tetőtől talpig benne leszel a képben!
A férfi hátralépett egy kicsit. A nő felsikkantott: - Már szinte tökéletes a beállás! Még egy lépést hátra, és többet nem nyaggatlak ezzel a fotózkodással!
A férfi engedelmesen hátralépett megint, miközben le nem vette a szemét fiatal, csinos feleségéről, aki egy szexi topban és egy nem kevésbé szexi rövidnadrágban, a férje méregdrága okostelefonjával a kezében igyekezett lefotózni férjurát.
- Tökéletes! – kiáltott fel a fiatal feleség, és exponált.
Ugyanabban a pillanatban a férfi hirtelen úgy érezte, hogy kicsúszik a lába alól a talaj – pontosabban a szikla: a meredek kiszögellésről lecsúszva lebucskázott a szikláról, amin eddig a feleségével álltak. Egy hosszú másodpercig hallani lehetett a férfi kétségbeesett halálsikolyát, ahogy lezuhan a hegyről, aztán csend lett.
A nő ekkor törölte az előbbi tökéletes fotót a férje telefonjából, majd a saját telefonjára váltva felhívta a hegyi mentőket, és telefonon keresztül rémült hangon elmondta nekik, hogy szegény férje túrázás közben véletlenül lecsúszott a szikláról, és kérte őket, hogy jöjjenek gyorsan megmenteni őt – bár a vonal mindkét oldalán sejteni lehetett, hogy azon a férfin már semmi sem segít.
A frissen megözvegyült feleség ezután nyugodtan újra a kezébe vette a néhai férje telefonját – ezúttal azért, hogy kikeresse a telefon névjegyzékéből annak az ügyvédnek a telefonszámát, aki tavaly a férje életbiztosítását intézte.
