A nő letette a telefont, és próbálta megemészteni az imént hallottakat. Az előbb az általa felbérelt magánnyomozó hívta, hogy megmondja, a nő nem hiába gyanakodott: a férje megcsalja, és pont a szomszédasszonyukkal, a szépsége okán csak „Kleopátrának” becézett Cleo-val. A magánnyomozó azt is mondta az imént, hogy a párocska épp egy külvárosi, bérelt lakásban tölti most is szerelmi légyottját. Megadta a címet is.

A nő maga elé nézve gondolkodott egy darabig, majd elhatározásra jutott: átmegy a szomszédba, hogy a felszarvazott szomszéd férfinek megmondja, hogy megcsalják.

Át is ment, becsöngetett. A szomszéd épp otthon volt. A nő mindent elmondott neki, amit a magánnyomozótól hallott, és talán még egy kicsit ki is színezte a dolgokat. A szomszéd férfi teljesen összetörve, magába roskadva ült le a nappalijában lévő fotelbe, s merőn maga elé bámulva próbálta felfogni a nő iménti szavait. A nő hagyta, hogy a férfi kicsit eméssze a dolgokat, s pár percig nézegette a nappali falára felaggatott trófeákat: szarvasagancsokat koponyával, kitömött fácánokat, rókaprémet.

- Szóval, maga vadász… - mondta a nő.

- Igen… de csak szabadidőmben vadászok.. ez a hobbim… – válaszolta tétován, még mindig maga elé bámulva a szomszéd férfi.

- Csak nehogy valami butaságot kövessen el! – mondta gyorsan a nő.

- Miről beszél? – nézett csodálkozva a férfi.

- Hát, hogy maga vadász… gondolom, itthon tartja a puskáját, a lőszert… - mondta lassan, hangsúlyozva a nő, majd így folytatta: - Nehogy nekem hirtelen felindulásból elkövessen valami szörnyűséget!

A férfi végre megértette, hogy miről beszél a nő, és azt mondta:

- Lelőni mindkettőt! Igen, azt kellene!

A nő hadarni kezdett: - Szó sem lehet róla!  -majd sokat sejtetően, lassan hozzátette: - Pedig nagyon megérdemelnék…

- Megyek, és lelövöm őket! – csattant fel határozottan a férfi, mire a nő tessék-lássék csitítgatni kezdte: - Gondolja át kétszer is, hogy mit akar tenni! – majd így folytatta: - Most magára hagyom a gondolataival…

A nő ekkor magára hagyta az egyre izgatottabbá váló férfit, és visszament a saját házába. A konyhaablakon keresztül a szomszéd ház bejáratát nézte, és nem hiába: két-három percen belül a szomszéd férfi egy nagyobb táskával a kezében kiviharzott a házból, bevágta magát a kocsijába és nagy gázzal elhajtott.

Körülbelül egy óra telt el, amikorra a szomszéd férfi visszatért: lassan leparkolt a saját háza előtt, majd tétova lépésekkel, meredten maga elé bámulva átjött a nő házához, és becsöngetett. Amikor a nő kinyitotta az ajtót, akkor a férfi csak ennyit mondott rezignáltan:

- Lelőttem őket. Mindkettőt. A feleségemet és a maga férjét is…

A nő gyorsan azt mondta:

- Megmondtam, hogy ne csináljon hülyeséget! Most menjen, adja fel magát a rendőrségen! Ne felejtse el megmondani a rendőröknek, hogy én óva intettem attól, hogy őrültséget kövessen el!

A férfi – mint egy alvajáró – tétován bólintott, és átsétált a háza előtt álló autójához, beült és lassan elhajtott.

A nő becsukta a szomszéd férfi után a ház bejárati ajtaját, majd bement a konyhába, elővett egy üveg pezsgőt, kibontotta, és szép lassan, jólesően kortyolgatva megivott belőle egy pohárral.