- Mit csinálsz, éédes? – kérdezte affektálva és szokás szerint csücsörítve a cicababa kinézetű fiatal feleség a férjét. A férj egy másodpercig gondterhelt arcot vágott, hogy hogyan is fogalmazza meg úgy a válaszát, hogy szép, de butuska felesége meg is értse, majd azt mondta:
- Kinyomtattam a legújabb novellámat, mert ha kinyomtatva nézem át, hamarabb feltűnnek nekem az esetleges helyesírási vagy fogalmazási hibák.
- Ééértem. – mondta a feleség, majd folytatta a kérdezősködést: - És miről szóól?
- Mármint a novella? – kérdezett vissza a férfi, majd így folytatta: - Egy gyönyörű, okos nőről szól, akit Bellának hívnak (a neve egyébként egyúttal a novella címe is) és aki kifundál egy remek trükköt, amellyel balesetnek álcázva elteszi láb alól a férjét, és nem bukik le, hanem megkapja a férje után járó, nagy összegű biztosítást. Szerintem remek, sőt, egyedülálló sztori – nem azért, mert én találtam ki -, de valószínűleg te nem értenéd az összefüggéseit….
A férj ezzel lerakta az íróasztalra a kinyomtatott A4-es lapokat, és belemerült a hibakeresésbe. Amikor végzett, még mindig az íróasztalnál ülve a laptopján még legalább egy órán át internetezett – háttéranyagot gyűjtött a leendő írásaihoz. Nem sokkal később – mivel már beesteledett - leengedte a dolgozószoba redőnyeit, és elindult a fürdőszoba felé, hogy letusoljon. Ahogy elment a nappali mellett, a folyosóról még beszólt a feleségének: - Lefürdök és megyek aludni! Jó éjszakát!
- Jó éjt, éédes! – affektált és csücsörített válaszként a cicababa-feleség, miközben tovább nézte a tévében a valóságshow-t, amit azóta bámult, amióta – órákkal ezelőtt – a férjével beszélt annak legújabb novellájáról.
A nappaliba enyhén behallatszott a férj fürdőszobai tusolásának hangja, majd a férfi határozott léptei, ahogy a hálószobába ment, végül a halk ajtócsapódás, ahogy becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját.
A nő még legalább egy negyedórán keresztül nézte a valóságshow-t, majd óvatosan felállt a kényelmes fotelből, a tévét bekapcsolva hagyva kilopózott a folyosóra, egészen a csukott hálószobaajtóig. A hálószobaajtó előtt megállt, a fülét az ajtólapra rakva hallgatózott egy kicsit, és megnyugodott, amikor az ajtón keresztül hallotta a férje hangos horkolását.
A nő ekkor gyors léptekkel a dolgozószobába ment, felkapcsolta az íróasztal kis lámpáját, és olvasni kezdte az asztal közepén lévő, nyomtatott A4-es lapokból álló paksamétát. Időnként megállt az olvasásban, és az asztal sarkán lévő jegyzettömbből tépett egy lapot, a tolltartóban lévő tollakból kivett egyet, és párszor jegyzetelt, nyilazott, karikázott – szigorúan csak a jegyzetlapra, az A4-es lapokra azonban nem írva. Néha a folyosó felé fülelt, de onnan semmilyen váratlan zaj nem hallatszott. Pár perc múlva a nő elégedetten felállt, a zsebébe süllyesztette a jegyzetlapot, lekapcsolta az asztali lámpát és kiment a dolgozószobából.
(Két héttel később:)
- Még egyszer, fogadja őszinte részvétemet! – mondta a nyomozó az asszonynak, majd hozzátette: - Igazán csúnya baleset…
- Háát, igeen! – helyeselt affektálva és csücsörítve a cicababa-özvegy.
- Nem kell kikísérnie bennünket, kitalálunk magunktól is. – mondta a nyomozó a nőnek, és a másik rendőrrel elindultak kifelé a dolgozószobából. A nyomozó az íróasztalon lévő, A4-es lapokból álló paksamétát látva azonban megállt egy pillanatra az asztal mellett, megfogva a legfelső lapot: - Szóval, a férje író volt…
- Igeen! – mondta a szokásosnál is sokkal jobban affektálva és csücsörítve az özvegy, majd hozzátette: - Ez volt a férjem utolsóó novelláája…
- Igen? – kérdezte kíváncsian a nyomozó, és maga elé emelte az adott lapot: - Látom, a címe az, hogy „Bella”. Mi ez? Csak nem krimi?
A nő szokás szerint affektálni és csücsöríteni kezdett: - Áá, dehogy! – Majd egyszuszra azt hadarta: - Ez egy romantikus történet. Mint a brazil szappanoperák! Bella, a gyönyörű hősnő reménytelenül szerelmes egy hajóskapitányba, aki….
- Jó, jó, köszönöm, hogy elmondta! – mondta gyorsan a nyomozó, és egy pillanat alatt – mintha csak égetné az ujját - visszarakta az A4-es lapot a többi tetejére, és most már tényleg kiment a dolgozószobából, a másik rendőrrel együtt.
- Ez az! – mondta halkan, elégedetten, csak úgy magának a dolgozószobában egyedül maradt özvegyasszony, és közben nem csücsörített, nem affektált és nem is hadart.
