- Meg akart ölni! - zokogta az asszony a tárgyaláson, és könnyes szemmel bizonygatta a bírónak, hogy ő csak önvédelemből szúrta le a konyhakéssel a skizofrén férjét. Azt valahogy elfelejtette megemlíteni, hogy már régóta el akart válni a férjétől - pontosan azóta, amióta annak kialakult a betegsége, ami miatt leszázalékolták és elvesztette a munkahelyét és ezáltal a jó fizetését - a férje azonban nem akarta a válást. Az asszony azt is kihagyta a vallomásából, hogy a férje - leszámítva a betegsége kialakulásakor megjelenő, pár napon keresztül fellépő hallucinációkat - szinte teljesen tünetmentesen élt, rendesen szedte a gyógyszereit és a végzetes este is tévézés közben csak azért ment át a szobából a konyhába a feleségéhez, mert az asszony odahívta. A nő valahogy azt is kihagyta a vallomásából, hogy már napokkal korábban a konyhapolcra készítette az ominózus kést, hogy egy alkalmas pillanatban önvédelmi reakciónak álcázva leszúrja a férjét. A nő - aki vallomástétel közben sírva mutogatta a nyakán lévő ujjnyomokat - azt sem említette meg a bírónak, hogy azok az ujjnyomok nem azért vannak ott, mert esetleg a férje fojtogatta, s emiatt kellett őt leszúrni, hanem pont fordítva: a már leszúrt, haldokló férj görcsbe ránduló keze pont azt kezdte szorítani, ami a "keze ügyében" volt: a felé hajoló felesége nyakát. 

Az asszony elleni vád tanúja, az elhunyt férfi pszichiátere gondterhelt arccal hallgatta a nő vallomását, miközben a saját - a későbbiekben felolvasandó - vallomásának jegyzeteit rendezgette, amelyekben leírta, hogy milyen példásan viselte betegségét az elhunyt, és soha, semmilyen erőszakos cselekedetre nem ragadtatta magát a betegség kialakulása óta (sem). A jegyzetekben szerepelt az is, hogy - a közvélekedéssel ellentétben - a skizofrének több, mint kilencven százaléka egyáltalán nem erőszakos természetű, nem követ el semmilyen bűncselekményt, sőt, inkább ők válnak bűncselekmények áldozatává: sokszor megverik, kirabolják, kisemmizik őket. Az, hogy a köztudatban a "skizofrén" a "gyilkos" szinonimája, az csak azért van, mert a skizofrének között (is) megtalálható, elenyészően kis számú erőszakos egyed egy-egy bűncselekmény elkövetése után sokkal nagyobb sajtóvisszhangot kap, mint a többség: az egy-egy bűncselekmény áldozatául váló skizofrén.

A pszichiáter azonban tudta, hogy a negatív előítéleteket nehéz megváltoztatni. Még ha a lelke mélyén sejtette is, hogy az éppen vallomást tevő nő részben vagy egészben hazudik, ő - mint az elhunyt skizofrén férfi kezelőorvosa - nem tehet semmit sem ellene: szinte biztosan nem fogja tudni meggyőzni a bírót és az esküdteket, hogy jelen esetben valószínűleg nem jogos önvédelem, hanem színtiszta gyilkosság történt. Éppen ezért a keze ügyében lévő tollal lassan átfirkálta az elhunyt skizofrén férfit dicsérő jegyzetének címét "Az orvostudomány csodájá"-ról "Az orvostudomány bukásá"-ra...