A férfit sokszor látták az ismerősök összeakadt szemekkel, vöröslő arccal botladozva lépni a járdán vagy ide-oda dülöngélve biciklizni a kerékpárúton - ilyenkor gyakran összesúgtak a háta mögött: "Ebből, bizony, egyszer még baj lesz!".
Az is lett - hiába szólt a férfinek korábban az egyik jóakarója, hogy hagyjon fel az ivással, ha jót akar magának. A férfi akkor - mint az alkoholisták általában - letagadta, hogy sokat inna - még a kezét is a szívére tette, hogy megesküdjön: ő, bizony, még egy csepp alkoholt sem, soha...!
Egyszer azonban megtörtént a baj: az egyik hajnalban, munkába menet a férfi lebukott a biciklijéről, egyenesen a kerékpárút mellett futó forgalmas országútra, éppen egy viszonylag gyorsan haladó személyautó elé esve. A sofőr már nem tudott lefékezni, és elütötte a szerencsétlen férfit, aki a helyszínen belehalt a sérüléseibe. A későbbi boncolás alkoholt mutatott ki az áldozat vérében, így a vizsgálatot lefolytató rendőrök előtt nem volt kétséges, hogy a férfi bizony magának kereste a bajt.
A férfi özvegye a temetés után - amikor végre egyedül maradt a megörökölt nagy házban - előszedte a spájz mélyéből a befőttesüvegek mögé rejtett boroskannát és rumos üveget, s kiöntötte a vécébe a tartalmukat: most, hogy a férje meghalt, már nem kellett vörösbort csempészni a kólájába vagy rumot a teájába...
