Bábuk

Ő következett. Egy pillanat alatt felmérte a helyzetet, és meglátta azt, amit más nem: a soha vissza nem térő nagy lehetőséget, és szinte azonnal lépett: leütötte a királynőt.

Ez váratlan volt, megdöbbenést keltett.

A testőrség azonnal lefogta az arcátlan parasztot, az udvaroncok pedig felsegítették a földről a királynőt, aki még aznap délután lefejeztette a merénylőt, illetve a jövőre nézve megparancsolta, hogy ezután kettőzött őrség felügyelje az uralkodói audienciát.


Tovább 0

Kirakó

krimi

Még egyszer végig vett minden lehetőséget: kinek állhatott érdekében és módjában, hogy eltegye láb alól a középkorú férfit. A rendelkezésre álló információk alapján kizárta az elhunyt szomszédait, a külföldön dolgozó gyerekét, a munkatársait. Nem jöhetett szóba sem a postás, sem a vízóra-leolvasó, sem egyéb félismerős, aki esetleg azon a napon megfordulhatott az utcában. Rablásnak, besurranásnak sem volt nyoma, de az idegenkezűség egyértelmű volt: bár az elején úgy tűnt, hogy a férfi természetes halállal halt meg, egy apró véletlen felfedte, hogy itt bizony gyilkosság történt.

A lehetséges elkövetők listájáról hosszú töprengések után ki-kihúzott egy-egy nevet, míg végül egyetlenegy név maradt, és minden jel arra mutatott: bizony csak az elhunyt felesége lehet a gyilkos.

A nő dühösen apró cafatokra tépte a listát, és kidobta a konyhai kukába. Úgy tűnt, valami más elkövetési módot kell majd kitalálnia, mert a mostani terve esetében hamar rájöttek volna a nyomozók, hogy ő tette el láb alól a férjét…

 


Tovább 0

Ember a vízben

- Kisasszony, jól van? Olyan hullasápadtnak tetszik lenni, hogy észre sem vettem volna, hogy Ön itt van a vízben, a csónakom mellett, ha nem világítana úgy a két szeme… Ilyen messze elsodródott a parttól? Legközelebb ne menjen vízbe ilyen viharos estén, még baja eshet! Na, jöjjön, segítek bemászni a csónakomba. Érti, amit mondok? Igen? Akkor miért nem válaszol? Na, adja a kezét! Húú, de erős a szorítása! No, most másszon be a csónakba! Héé! Neee!! SEGÍTSÉÉÉG!! SEGÍ…

 


Tovább 0

Koppanás

A sofőr – mint mindig - hangjelzést adott, hogy a nagykövetség többi dolgozójának ezúton is jelezze: már csak kétháznyira van a nagykövetség épületétől, s a nagykövetet szállító fekete Mercedes-szel hamarosan befordul a kapun.

Azonban hirtelen olyan dolog történt, ami még soha: halk koppanás hallatszott, és az autó szélvédőjének közepén egy kis kör alakú sérülés jelent meg. A sofőr azonnal tudta, hogy ez mit jelent: a nagykövetet megtámadták! A sofőr beletaposott a gázba, és az egyre gyorsuló szolgálati autóval elszáguldott a nagykövetség épülete mellett, hogy a város másik negyedében lévő titkos búvóhelyre vigye a nagykövetet, hisz ki tudja, milyen veszélyek várnának még rá a nagykövetség épületének közelében.

A sofőr menet közben – a mindig bekapcsolva és kihangosítva lévő telefonján - jelentette a példátlan esetet a nagykövetség védelméért felelős őrnagynak, miközben a nagykövet gyorsan elfeküdt a kocsi hátsó ülésén, hogy egy esetleges újabb golyózápor nehogy megölje őt.

A felhívott őrnagy azonnal mozgósította a követség tartalék védelmi állományát (is), berendelte az éppen szabadságon lévőket, illetve jelentette az esetet a helyi rendőrségnek, valamint a Külügyminisztériumnak.

A helyi rendőrség sajtótájékoztatót hívott össze egy órával későbbre, amelyen be kívánta jelenteni, hogy terrorcselekmény történt. A Külügy forródróton felvette a kapcsolatot a nagykövet országának kormányával, amely azonban – mivel a két ország között már egy ideje nem túl felhőtlen volt a viszony – az országa elleni támadásnak vette az incidenst, és utasította a légierejének főparancsnokát, hogy küldjön néhány vadászrepülőt elrettentésképpen a közös határ fölé.

A Külügy azonnal értesült a másik ország vadászrepülőinek megjelenéséről, és – mintegy megelőző csapásként – egy vadászbombázót küldött a határra. Amikor erről tudomást szerzett a másik ország kormánya, azonnal hadüzenetet küldött, s ezzel megkezdődött a két ország között a háború, bár a két ország civil állampolgárai erről még semmit sem sejtettek.

Az egyikük – aki a nagykövetség közelében lakott – éppen elégedetten dörzsölte össze a két tenyerét az előszobájában: arra gondolt, hogy lám, az a fekete Mercedes-es fickó, aki állandóan dudálgat az ő háza előtt, most alaposan megjárt: megérdemelte azt a kavicsot, amit ő a kocsira hajított – az a Mercedes-es ezután majd biztosan nem fog dudálgatni!

 

 


Tovább 0

Ébredés

Még csak pár éve voltak házasok, de a nő már megutálta a férjét. Utálta, mert a férfi naponta egyre több időt töltött a kocsmában, otthon semmit sem segített a házimunkában, és ha részeg volt, durván viselkedett a nővel, néha még pofon is vágta.

A nő ráébredt, hogy inkább más férfi mellett akarja leélni az életét. A boldogságot máshol kezdte keresni, és pár hónappal ezelőtt meg is találta: titokban lett egy szeretője, egy pár évvel fiatalabb, elvált férfi. A kapcsolat annyira elmélyült, hogy a nő egyszer felvetette a szeretőjének, hogy segíthetne megszabadulni a férjétől.

El is tervezték, hogy egyik nap – amikor a nő éppen délutános műszakban, éjszakáig dolgozik – a szerető a nőtől kapott kulccsal este – amikor már sötét van – észrevétlenül bemegy a házba, egy zsineggel megfojtja a valószínűleg már korán lefeküdt, biztosan borgőzös álmát alvó férjet, és úgy állítja be, mintha a férj öngyilkosságot követett volna el úgy, hogy az ágyhoz közeli radiátorhoz hurkolta a saját nyakát, és odébb hajolva megfullasztotta saját magát.

Csodával határos módon sikerült szinte tökéletesen kivitelezni a tervet. A szeretőt nem látta senki, amikor bement a házba, illetve kijött onnan, a férj tényleg félrészegen aludt, és könnyű volt megfojtani és a dolgot öngyilkosságnak beállítani, a nőnek pedig megdönthetetlen alibije volt a halál beálltának időpontjára, mert éppen a munkahelyén dolgozott.

Pár órával később (az éjszaka közepén) hazaérkezett a nő. Ahogy meglátta a holttestet, megdöbbenést színlelve körbejajveszékelte a házat (hogy a szomszédok is hallják), majd felhívta a rendőrséget.

Perceken belül megérkezett a kétszemélyes rendőrjárőr, majd nem sokkal utánuk egy nagydarab nyomozó. A nő mindegyiküknek egyaránt azt vallotta, hogy a férjén már hetek óta látszott a rosszkedv, kilátástalannak érezte az életét, csak mások felé mutatott vidámságot, és hogy többször megemlítette a nőnek, hogy öngyilkos akar lenni. Mindebből persze egy szó sem volt igaz, de a nő igyekezett jól megalapozni az öngyilkosság látszatát, ami – úgy tűnt – sikerül is neki.

A helyszíni vizsgálat órákig tartott. Már hajnalodott, amikor a járőrök és a nagydarab nyomozó abbahagyni látszott a vizsgálódást (megállapítva, hogy valószínűleg öngyilkosság történt), és a nőtől elköszönve elindultak a szobaajtó felé, hogy elhagyják a házat. A két járőr már félig kilépett a szobaajtón, a nyomozó azonban még nem, amikor a hajnali csendet megtörte egy kis halk zene. Egy dallam, ami a szobában csendült fel, valahonnan az ágy mellől.

A nyomozó megállt az ajtóban, visszafordította a fejét, és egy-két másodpercig mozdulatlanul hallgatta a halk zenét, közben a fejét kissé megemelve figyelt. Mint a ragadozó, amikor szagot fog.

- Milyen kedves zene! – mondta a nyomozó, és a nőre mosolygott. Mosolygás közben kilátszott a hófehér fogsora – mint a farkasnak, amikor a leendő áldozatára vicsorog.

- Á, ez csak az ébresztő zene a telefonon. – magyarázta a nő.

- Magának ilyen kellemes ébresztő zenéje van? – kérdezte még mindig mosolyogva a nyomozó. Még mindig egy támadásra készülő farkasra hasonlított.

- Nem, ez a férjem – illetve most már csak a volt férjem - telefonja.  – válaszolta a nő.

- Gondolom, ez is olyan telefon, mint az enyém: elég egyetlen egyszer beállítani az ébresztés időpontját, és utána minden nap ugyanakkor ébreszt… - mondta feltételezve – és még mindig mosolyogva – a nyomozó, és közelebb lépett a nőhöz. Mint a farkas az áldozatához.

- Nem, a néhai férjem minden nap be szokta állítani. Úgy látszik, tegnap is beállította, mert… - mondta a nő, és csodálkozva látta, hogy a nyomozó int a – még mindig a szobaajtóban dekkoló – járőröknek, hogy jöjjenek vissza a szobába. És ekkor a nő rájött, hogy hibát vétett. Hogy elszólta magát. Kétségbeesetten próbált jól kijönni a helyzetből, megpróbált kitalálni valamit, hogy továbbra is megőrizhesse az öngyilkosság látszatát, és közben csak azt ismételgette, hogy:

- Tegnap is beállította, mert…, mert…, mert…

- …mert ma reggel korán fel akart ébredni! – fejezte be a mondatot a nyomozó, és még közelebb lépett a nőhöz, miközben abbahagyta a mosolygást és a két hófehér fogsora összezárult - mint a farkasé a zsákmánya torkán.

 


Tovább 0