Ünnepek előtt

- Na, apjuk, megvetted már a lánynak a karácsonyi ajándékot?

- Még nem.

- És tudod már, hogy mit fogsz venni?

- Még nem találtam ki.

- Láttam az ékszerésznél egy fehérarany nyakéket. Csodaszép! Julcsi biztosan örülne, ha megvennéd neki!

- Hát nem is tudom… Biztos egy vagyonba kerül!

- Sajnálod az egyetlen lányodtól?

- Nem arról van szó, csak…

- Szóval, nem sajnálod! Ez a beszéd! Julcsi nagyon örülni fog… Akkor ezt túltárgyaltuk. A vő ajándékát már kinézted?

- Hát, még nem…

- Megvehetnéd neki azt a mobiltelefont, amelynek a hirdetését tegnap annyira nézegette!

- De hát az egy elég drága telefon…

- Ennyit megérdemel a vő! Éjjel-nappal dolgozik, hogy a lányunkhoz méltó életkörülményeket teremtsen!

- Tudom én azt, csak hát…

- Talán nem érdemelné meg?

- De igen, de…

- Ha megérdemli, akkor megérdemli! Akkor ezt is megbeszéltük! Holnap már meg is veheted azt a telefont! És most beszéljünk a nekem szánt ajándékodról! Kinézted már?

- Hát az a helyzet, hogy még nem volt időm…

- Semmi baj, én helyetted is kinéztem magamnak egy visszafogott nercbundát – remélem, hogy megveszed nekem, ha már a lányunknak és a vőnek is olyan komoly ajándékot szánsz!

 


Tovább 0

A szerencse fia

Pablo a társaival meglepte a bogotai buszmegállót: prospektusokat osztogattak az ott várakozó kolumbiaiaknak és egy szem turistának. A színes prospektusok azonban az escopolamina nevű kábítószerrel voltak befújva, amely szer – mivel távolabbról is eléri a légzőszerveket – már akkor is hat, ha csak kissé közelebb emeljük az arcunkhoz a vele preparált papírlapot. 

Az így meglepett négy-öt várakozó ember másodperceken belül a szer hatása alá került, amely annyit jelentett, hogy a következő bő negyedórában – bár kívülről teljesen ébernek tűnnek - készségesen végrehajtják mindazt, amire kérik őket. Pablo egy társa az egyik gazdagabbnak tűnő várakozót megkérte, hogy vegye ki a sarkon lévő bankautomatából a számláján lévő lehető legnagyobb összeget és adja át neki, a többiektől Pablo csak simán elkérte az összes értéküket.

Az egyik várakozóval azonban meggyűlt Pablo baja: bár az illető szemein egy kicsit látszott, hogy a szer hatása alatt van, mégsem adta át az értékeit Pablo-nak – Pablo pedig nem lőhette le, mert alig párszáz méterre onnan, a hamburgeresnél egy rendőrségi motoros állt, Pablo pedig nem akarta közvetlenül összeakasztani a bajszát a hatósággal.

Percek teltek el azzal, hogy Pablo győzködte a renitenst, de hiába – pedig Pablo a spanyolon kívül még angolul is próbált hatni az illetőre, aki egy idő után „felébredt” a szer hatása alól és az éppen befutó buszra szállva otthagyta Pablo-t és bandáját, akik nem értették, hogy hogyhogy nem működött ennél a fickónál a kábítószer.

Pedig működött (volna), csakhogy az illető kocaturista volt: igazi magyarként nem beszélt semmilyen idegen nyelvet és így fogalma sem volt róla, hogy mit akarnak tőle Pablo-ék. Neki csak annyit mondott szállásadója, a már évek óta Bogotában élő Erzsike, hogy menjen a bevásárlóközpont háta mögött lévő buszmegállóhoz, szálljon fel a buszra, menjen öt megállót és máris otthon van, Erzsike pedig majd utánamegy, ha végez a bevásárlással…

 


Tovább 0

Állásinterjún

- Gratulálok! Az önéletrajza és az iménti beszélgetésünk alapján úgy látom, hogy Ön az ideális jelölt erre az állásra. Már csak egyetlen kérdést engedjen meg nekem: mondja, miért jelentkezett pont hozzánk?

Azt mondja, pont ilyen nyugis, irodista-állást keresett, ahol csak egy kis aktatologatás van? Akkor – mielőtt aláírjuk a munkaszerződést – hadd mondjam el Önnek, hogy tulajdonképpen az én helyemre keresünk valakit. Elmesélném egy munkanapomat!

Azt mondja, nem szükséges, mert látatlanban is ez az Önnek való állás? Azért csak hallgasson meg!

Szóval, reggelente egy órával korábban jövök be dolgozni, mert annyi feladat van, hogy nem győzöm napi nyolc órában megcsinálni. Még be sem jövök a kapun, már két-három kolléga megrohan engem az elintézendő ügyekkel, amelyekkel szerintük azonnal foglalkozni kell.

Nagy nehezen beérek az irodába, ahol abban a pillanatban két telefon is megcsörren: egyrészt a főnököm kérdezi, hogy hogyhogy még nincs megoldva az a probléma, amit előző este vázolt fel nekem, amikor éjfél előtt tíz perccel felhívott engem a szolgálati mobilon – másrészt egy nagyothalló ügyfél érdeklődik telefonon a cégünk szolgáltatásai iránt, és mindent háromszor – ráadásul üvöltve - kell elmondanom neki.

Ezután végre leülhetek az asztalomhoz, a számítógép elé, ahol látom, hogy az elmúlt húsz percben 13 üzenetem érkezett: vállalatunk fiókcégeitől érdeklődnek, hogy mikor kapják meg végre a működésükhöz szükséges fénymásolópapírokat/tollakat/tintapatronokat, amelyeket a nevemben az egyik középvezető ígért meg nekik még a múlt hónapban, csak elfelejtett nekem is szólni róla.

Már éppen intézkednék, amikor egyszerre három ügyfél esik be az irodába, mindegyik sietne, mégis egyenként fél óráig ecsetelik, hogy miért is jöttek. Az már csak hab a tortán, hogy bármelyikük ügyét kezdem is el intézni, a másik kettő azonnal kirúgatással fenyeget engem, amiért nem velük foglalkozom. Közben egy munkatársam halaszthatatlan üggyel keres meg, és szerencsére leszedi a nyakamról az egyik – már üvöltő - ügyfél szorító kezét.

Ebben a pillanatban megérkeznek cégünk felsővezetése által küldött ellenőrök, akik – mielőtt kiborogatnák az összes fiókomat, hogy egy esetleges visszaélés nyomát keressék – egy kis kávét innának, amit nekem kellene lefőznöm, de azonnal. Mind a 12 adagot.

Ekkor telefonál a főnökhelyettes, hogy rendeljek neki ebédet, ami nem sürgős, ráér egy perc múlva is.

Közben befutnak a katasztrófavédelemtől is: a cégünknél lévő összes tűzoltókészüléket akarják ellenőrizni, és nekem kellene végigvezetnem őket minden helyiségen. Nem, sajnos nem tudnak várni, aznap még ki kell szállniuk két másik céghez is.

Közben ismét egyszerre megszólal az irodában lévő két vonalas telefon és a szolgálati mobilom: nem is tudom, hogy melyiket vegyem fel elsőnek…

Most hova megy? Még a napom felénél sem tartok! És még nem írtuk alá a munkaszerződést!

Mit? Azt mondja, meggondolta magát, és mégsem jön dolgozni hozzánk? Akkor most kit fogunk felvenni a helyemre? Mert én a jövő hónaptól nem dolgozom: idegösszeroppanással le leszek százalékolva…

 


Tovább 0

Azok a mihaszna fiatalok

- Én mondom magának, ezek a mai fiatalok nem érnek semmit! Nem dolgoznak, nem segítenek az idős hozzátartozóiknak, csak egész nap az okostelefonjukat meg a számítógépüket bújják! Mint például az én unokám, az a mihaszna! Igaz, a múltkor levitt engem Szegedre a klinikára az autójával és nem is fogadott érte el pénzt, de hát ennyit csak megérdemlek, nem? Mit mond? Hogy a múlt héten látta, hogy az unokám ablakot pucolt nálam? Igaz, negyedévente ráveszi magát, hogy rendbetegye a házamat, de hát ennyit csak elvárhatok tőle, nem? Elvégre ő az unokám, ennyit megtehet értem, ha többet nem is hajlandó. Mit mond? Hogy úgy tudja, hogy a téli tüzelőmet is az unokám intézte? Az igaz, ő rendelte meg, fizette ki és pakolta be a fáskamrámba, de hát évente egyszer ennyit megtehet értem, nem? Szerintem jót tesz neki egy kis mozgás, mert egyébként egész nap a számítógépe előtt ül. Nem is értem, hogy fizetnek neki a semmiért, hisz az nem munka, hogy bámulja a képernyőt és üti a billentyűket! Szóval, nem csinál semmi hasznosat! Ja, most, hogy mondja, ebédet szokott nekem hozni, megvárja, amíg megeszem és utána elmosogat utánam, de hát még jó, hogy nem én mosogatok a rossz kezeimmel! Szóval, hol is tartottunk? Ja igen, azokról a mihaszna mai fiatalokról beszéltünk! Bezzeg a mi időnkben másként volt, akkor segítettünk az időseknek, de az az idő már elmúlt…

 


Tovább 2

A beugró

- Ne haragudj, kolléga, de most még nem tudok segíteni neked. Csak beugrottam pár napra a Tibi helyett, és csak most kezdtem ismerkedni a feladataival…

(…)

- Megint te vagy az? Most végképp nem tudok foglalkozni veled. Csak most látom, hogy milyen sok feladatot kell megoldanom a Tibi helyett. Épp a sok tennivaló kellős közepén vagyok…

(…)

- Ismét te? Tudom, tudom, nem felejtettelek el, de holnap már jön vissza a Tibi! Nem várhatnál addig? Most már nincs sok értelme belefognom az ügyedbe – majd a Tibi megoldja a problémádat!


Tovább 0