Ez a divat

A médiának hála százezrek követhették az eleganciájáról (is) ismert híresség mindennapjait, utánozták kézmozdulatait, vásároltak ugyanolyan (de valójában utánzat) ruhadarabokat, viseltek az övéhez hasonló (de persze olcsóbb) kiegészítőket.

Százak, ha nem ezrek várták egy-egy partyra érkezvén, hogy láthassák őt, a kedvencüket, amint a legújabb ruhájában feszít, hogy másnap rohanhassanak legalább színben és stílusban hasonló öltözetet venni maguknak.

A háza körül folyton biztonsági embereknek kellett távol tartani a rajongókat és a paparazzikat, hogy nehogy túlontúl közel megközelítsék az imádott sztárt és esetleg kárt tegyenek makulátlan öltözékében.

Az egyik reggel arra ébredt, hogy az erkélyajtó üvegén koppant valami. Nem érte váratlanul a dolog, megszokta, hogy időnként egy-egy ügyesebb rajongó a kedvencének szánt kis jelképes ajándékát (pl. levelet, fotót, virágot) – a biztonsági szolgálat hallgatólagos jóváhagyásával – feldobja az erkélyre. Most is ez történt: egy kézzel írt levél hevert kicsire – már szinte gombócba – összehajtva az erkély padlóján. A híresség kilépett az ajtón, széthajtogatta a levélkét, elmosolyodott a benne lévő (plátói) szerelmes sorokon, és mosolyogva intett a levegőbe, mintegy megköszönve a távolabb, a kerítésen túl strázsáló tíz-húsz „főrajongó” valamelyikének a levélben írt szerelmi vallomást.

Abban a pillanatban legalább négy-öt vaku villant egyszerre, és a híresség azonnal tudta, hogy baj van. Visszarohant a szobájába, és gyorsan behúzta az erkélyajtó függönyét. Nem az volt a gondja, hogy pizsamában van: ezt a rajongók is tudhatják, hogy éjjel – mint szinte minden ember – ő is pizsamát visel. Hanem ami a frizuráját illeti! Kétségbeesetten nézett bele a nagy falitükörbe, és megdöbbenve látta, hogy a napközben mindig kitűnőre formázott frizuráját ez alkalommal bizony alaposan elfeküdte. És a paparazzik így fotózták le! Azonnal fel akarta hívni a stábjának a vezetőjét, hogy az rögtön tiltassa le az imént készült fotókat, mielőtt még megjelennének a médiában, de végül meggondolta magát, és inkább a fodrászát hívta fel, és azonnal magához rendelte azzal, hogy ezentúl egy ideig az aktuálissal megegyező frizurát akar csináltatni magának.

Jól kalkulált: a fotók pár óra múlva megjelentek a médiában, a híresség a következő hetekben/hónapokban csak ráerősített a most született trendre, és onnantól kezdve legalább tíz évig még százekreknek az elfeküdt frizura jelentette a divatot…

 


Tovább 0

Charlie, a profi

Charlie nagyot fékezett, és a hatalmas kamion csak centiméterekre állt meg az úttestre óvatlanul lelépő kis óvodás előtt – de nem történt semmi baj, és a kisgyerek után szaladó anyuka hálásan intett, miközben gyorsan visszakísérte gyermekét a járdára.

Charlie ezután a közepesnél egy kicsit nagyobb sebességet diktálva haladt tovább, a hatalmas monstrum simán szelte az utat, elhagyva kisebb-nagyobb városokat, pihenőhelyeket. Egyetlen egyszer állította meg Charlie-t egy rendőrjárőr, de nem azért, mintha bármit is vétett volna a közlekedési szabályok ellen (már évek óta ő vezette a balesetmentes vezetési statisztikát a cégnél), egyszerűen csak egy rutinellenőrzés volt, ami percek alatt véget ért, és Charlie mehetett tovább.

Útja most gyönyörű, fenyőkkel borított hegyoldalak között vezetett – egy „mezei sofőr” már biztosan megállt volna szelfit készíteni háttérben a gyönyörű tájjal, Charlie számára azonban első volt a munka: hogy a szabályok betartása mellett minél hamarabb leszállítsa az árut a célállomásra. Mint egy igazi mintadolgozó, vagy mint inkább: egy igazi profi.

Kb. negyedórával a célállomásra érkezés előtt Charlie sms-t küldött a fogadó cégnek, hogy hamarosan megérkezik, így nem volt meglepő, hogy nyitott kapuval várták. A raktárosok targoncával kipakolták a kamionból az árut, berakták a visszárut, beprogramozták a visszafelé vezető utat, majd percek múlva útjára engedték az önjáró kamiont: Charlie-t, a profit.

 


Tovább 0

Kommunikáció

- Kérem, várjon egy kicsit. Az igazgató úr éppen telefonál. – mondta a titkárnő a fiatalembernek, aki egy kicsit idegesen leült az előtérben egy székre. Pár perc múlva az igazgató fogadta a fiatalembert, aki előadta, hogy éppen munkát keres, és megkérdezte, hogy nem kaphatna-e itt, ennél a cégnél állást. Az igazgató sajnálkozva széttárta a kezét, hogy most éppen nem keresnek munkaerőt – talán majd csak jövőre.

Egy másik cégnél a cégvezető éppen videókonferencián vett részt, ezért itt is az előtérben kellett várakoznia a fiatalembernek, míg végre előadhatta, hogy miért is jött. A cégvezető elmondta, hogy mostanában inkább leépítések vannak náluk, így biztosan nem tudja őt alkalmazni.

A harmadik helyen az asszisztens kínálta hellyel az előtérben a fiatalembert, mert a főnök épp az e-mailjeit olvasgatta. Később kiderült, hogy itt sem keresnek ilyen végzettségű/tapasztalatú munkaerőt.

A negyedik – egyben utolsó – helyen a fiókigazgató (aki a fiatalember egykori általános iskolás osztálytársa volt), éppen az üzeneteit hallgatta meg a mobilján, csak ezután fogadta hősünket. Amikor az előadta, hogy munkát keres, a fiókigazgató / volt osztálytárs szomorúan azt mondta:

- Tudom. Az imént üzentek nekem, hogy jönni fogsz, és utasítottak engem, hogy ne vegyelek fel…

 


Tovább 1

Bábuk

Ő következett. Egy pillanat alatt felmérte a helyzetet, és meglátta azt, amit más nem: a soha vissza nem térő nagy lehetőséget, és szinte azonnal lépett: leütötte a királynőt.

Ez váratlan volt, megdöbbenést keltett.

A testőrség azonnal lefogta az arcátlan parasztot, az udvaroncok pedig felsegítették a földről a királynőt, aki még aznap délután lefejeztette a merénylőt, illetve a jövőre nézve megparancsolta, hogy ezután kettőzött őrség felügyelje az uralkodói audienciát.


Tovább 0

Kirakó

krimi

Még egyszer végig vett minden lehetőséget: kinek állhatott érdekében és módjában, hogy eltegye láb alól a középkorú férfit. A rendelkezésre álló információk alapján kizárta az elhunyt szomszédait, a külföldön dolgozó gyerekét, a munkatársait. Nem jöhetett szóba sem a postás, sem a vízóra-leolvasó, sem egyéb félismerős, aki esetleg azon a napon megfordulhatott az utcában. Rablásnak, besurranásnak sem volt nyoma, de az idegenkezűség egyértelmű volt: bár az elején úgy tűnt, hogy a férfi természetes halállal halt meg, egy apró véletlen felfedte, hogy itt bizony gyilkosság történt.

A lehetséges elkövetők listájáról hosszú töprengések után ki-kihúzott egy-egy nevet, míg végül egyetlenegy név maradt, és minden jel arra mutatott: bizony csak az elhunyt felesége lehet a gyilkos.

A nő dühösen apró cafatokra tépte a listát, és kidobta a konyhai kukába. Úgy tűnt, valami más elkövetési módot kell majd kitalálnia, mert a mostani terve esetében hamar rájöttek volna a nyomozók, hogy ő tette el láb alól a férjét…

 


Tovább 0