Nagy hazugságok

- Igen!

- Szerintem neked van igazad!

- Én is utálom őt!

- Én a helyedben jól beolvasnék neki!

- Nem baj, én így is nagyon bírlak!

- Te vagy a legjobb barátom/barátnőm!

- Én? Egy kortyot sem!

- Nem is tudtam, hogy nyertél!

- Engem nem érdekelnek az anyagiak!

- Csak egy kis apróságról lenne szó…

- Hétfőn megadom!

- Nem fogom elfelejteni!

- Abban biztos lehetsz!

- Majd hívlak!

 


Tovább 0

A Felelős

A Felelős megtörten, kétségbeesett arccal állt a bíróság előtt, ahol a fejére olvasták a hanyagság miatt bekövetkezett üzemi balesetet. A Felelős arca őszintén szomorú volt, látszott, hogy tényleg sajnálja a történteket. Igazi megbánást mutatott, és ez egy kicsit hatott a bíróságra: csak felfüggesztettet kapott, illetve egy nagyobb pénzbüntetést, amit a munkaadó nagyvonalúan átvállalt.

A tárgyalás után a Felelőst a felettese szolgálati kocsiba ültette, és közösen elszáguldottak egy másik városban lévő bíróságra, ahol az adott cégnél felmerült munkahelyi sikkasztást tárgyalták. Útban a (másik) bíróságra a Felelős nagyjából átolvasta a periratot, hogy ha majd véletlenül rákérdeznek, akkor tudja: jelen esetben miért is felel. Mire célhoz értek, a Felelős – korábbi munkakör-elnevezése szerint a Bűnbak – már tisztában volt azzal, hogy most éppen mi miatt ő a Felelős…

 


Tovább 0

Mondatok és jelentésük

- Jó reggelt! Bár én már egy órája fent vagyok... (- Amíg te döglesz, addig én dolgozom…)

- Edd meg ezt az epres joghurtot, nagyon finom! (- Ma majd sokkal többet kell segítened a házimunkában, mint máskor!),

- Van még pár nápolyi, edd meg! (- Az üres nápolyis zacskót – és egyúttal a többi szemetet – majd vidd ki a kukába!),

- Nézd, csak úgy repülnek a kutyaszőr-gombócok az udvaron! (- Söpörd fel az udvart!),

- Kész az ebéd! (- Töröld le az asztalt, és készítsd ki az ebédhez a tányérokat és az evőeszközöket!),

- Hát nem elvágtam a kezem hagymareszelés közben! (- Ma te mosogatsz!),

- Tudom, hogy még odébb van, de mit kérsz majd karácsonyra? (- Egy hét múlva lesz a szülinapom. Kérdezd meg, hogy mit szeretnék!)

- Elvitték már a kukát? Igen? (- Húzd be az utcáról az udvarra az üres kukát!)

- Volt ma tojás? Ja, még nem nézted? (- Hozd be a tojásokat a tyúkok alól!)

- El kell rohannom valahova, nincs időm megvárni, hogy végezzen a mosógép. (- Teregess ki!)

- Már vége a hírműsornak? (- Számolj be arról, hogy mik a hírek!)

- Bezártad estére a kaput? Nem? (- Zárd be a kaput!)

- Annyira fáradt vagyok, lehet, hogy elalszom a film vége előtt. (- Fél óra múlva kapcsold ki a tévét!)

- Beállítottad az ébresztőórát holnap reggelre? Még nem? (- Állítsd be az ébresztőt, mielőtt lefekszel!)

 


Tovább 0

Sors(olás)

Ahogy a nő félálomban, a tévé előtt ülve nézte a lottósorsolást, az egyik szám kihúzásakor hirtelen éberré vált: mintha ő is ugyanezt a számot játszotta volna meg pár nappal korábban. Aztán a következő szám kihúzásakor is – bármilyen hihetetlen – teljesen felébredt: az a szám is stimmelt. A nő felugrott a fotelből és az ágyon alvó férje mellett elsietve előkereste a szekrényből a szelvényt, miközben fél szemmel a tévé képernyőjét és a többi szám kihúzását leste.

Az asszony remegve tartotta a szeme előtt a kis papírlapot, s összevetette a rajta lévő számokat a tévéműsor végén újra felsorolt nyertes számokkal. Mind egyezett. A nő ekkor az alvó férjére nézett, és szó nélkül, csendben pakolni kezdett: a nyertes lottószelvényt, a kosztpénzt, az ékszereit, egy váltás ruhát, a telefonját és a laptopját berakta egy kisebb bőröndbe és a konyhából halkan felhívta az egyik helyi taxitársaságot, és kért egy kocsit a házuk elé, lehetőleg azonnalra. A férjének írt pár sort egy papírlapra, amit letett a közös ágyuk mellett lévő éjjeliszekrényre és gyors, halk léptekkel elhagyta a házat.

Másnap reggel a férj álmosan, későn ébredt: tulajdonképpen a csendre ébredt fel: nem szólt a porszívó, nem üvöltött a rádió. Ahogy felült az ágyon, rögtön észrevette az éjjeliszekrényen a papírlapot, amit még a felesége hagyott ott. A papíron csak annyi szerepelt a nő kézírásával: „Elhagylak, mert nem bírok már veled élni!”.

A férfi hitetlenkedve felkelt, de amikor a szobában kicsit körbenézve látta, hogy valóban hiányoznak a felesége legszükségesebb cuccai, akkor már tényleg elhitte, hogy egyszer s mindenkorra elhagyták. A férfi belegondolt, hogy ennyi idősen ő már nehezen találna párt magának, egyedül pedig nem tudna élni, mert főzni nem tud, a mosógép kezeléséhez sem ért és a takarítás is gondot okozna neki. Hirtelen eszébe jutott a jónak tűnő megoldás: a kamrából kihozott egy erős spárgát, és a szobában lévő díszes csillárra felakasztotta magát – azonnal meghalt.

Ugyanekkor – pár kilométerrel odébb – az elhunyt férfi felesége éppen a hatalmas nyereménye átvételét intézte, illetve vett egy repülőjegyet Párizsba…

 


Tovább 2

Tévedni emberi dolog

Ahogy kimondta azt a szót, már rögtön észrevette, hogy tévedett: egy teljesen más szót akart használni, de már késő volt. A vele szemben ülő pénztáros elmosolyodott.

„Biztos kínjában mosolyog… nevet rajtam, mert ilyen vén szenilis vagyok, hogy már azt sem tudom, hogy mit beszélek” – gondolta ő. Lassan bepakolta a szatyrába az imént megvásárolt dolgokat. Lassan, mert már nehezen mozgott. Mögötte a sorban két fiatal állt. Ismerte őket, a szomszédban laktak. Ahogy komótosan pakolt, ők összesúgtak a háta mögött. „Biztos sietnének… Amikor fiatal voltam, nem értettem, hogy az öregek miért olyan lassúak. Lám, most, hogy én vagyok öreg és lassú, a mostani fiatalok engem siettetnének.” – gondolta keserűen.

A boltból kifelé menet, a járdán lassan, megfontolva haladt: otthon felejtette a szemüvegét, és nem látta jól a járda egyenetlenségeit. Azt azonban látta, hogy a túloldalról néhányan feléje mutatnak. Nem látta őket tisztán, ezért csak tétován intett feléjük. Azok a túloldalon vidáman felnevettek. „Kinevetnek, mert nem látom őket jól. Kinevetnek, mert megöregedtem…” – gondolta elszomorodva.

Lassan hazaért, és a kis konyhában kipakolta az imént vásárolt dolgokat. Evett pár falatot, majd leült tévézni. Hamarosan elszunnyadt a tévé előtt. Órák teltek el, míg egyszerre csak megszólalt a csengő. Ő felriadt, s komótosan elindult a bejárati ajtó felé, hogy kinyissa. Kívülről mormogás hallatszott be, úgy tűnt, többen állnak az ajtó előtt. „Biztos idegesek, hogy még nem értem oda. Hát, hiába: ez az öregség.” – gondolta.

Reszkető kézzel kinyitotta az ajtót. A bejáratban egy csomó ember állt: családtagok, ismerősök, szomszédok vegyesen – még a bolti pénztáros is köztük volt. Egy nagy tortát a kezükben tartva mosolyogva harsogták:

- Boldog születésnapot!

 


Tovább 0