Semmi különös

A kapu halkan, lassan, egyenletes mozgással nyílt ki, épp csak annyira, hogy be tudtam lépni rajta. Mögötte nem volt senki. Ahogy beljebb léptem, a kapu becsukódott mögöttem. A házajtóban már várt a házigazda, s csendesen beljebb tessékelt. Az előszobafalon szarvasagancsok és egy míves díszpuska díszelgett, utalva a ház urának elegáns hobbijára. Bementünk a nappaliba, és leültünk, mindketten egy-egy vaddisznóbőrrel díszített kényelmes, nagy fotelbe. A falon egy óriási képernyő volt, rajta a BBC híradójának kimerevített jelenetével – a házigazda bizonyára miattam szakította meg egy kis időre a tévézést. A polcokon sok szakkönyv volt, glédába állítva – a gerincükön szereplő feliratok alapján angol, német, francia és orosz nyelvű szakkönyvek.

- Ugye elfogad egy csésze kávét? – kérdezte udvariasan, mosolyogva a házigazda. Igennel feleltem, ő pedig átlépett a nappaliból az amerikai stílusú, nyitott konyhába és a kapszulás kávéfőzővel készített mindkettőnknek egy-egy adagot. Ahogy kisvártatva odakínálta nekem a csészét, megéreztem a frissen borotvált arcán a visszafogott, de jó illatú arcszeszét.

Váltottunk pár udvarias, semmitmondó szót, majd a házigazda felnyírt, ősz üstökét megrázva mosolyogva azt mondta:

- Én élem a magam csendes, nyugdíjas életét. Semmi különös. Szerintem rólam nem lesz mit írnia…

- Szerintem lesz. – gondoltam, és visszamosolyogtam rá.


Tovább 0

Zaklatás

- Nem téged választottalak. – mondta a kopaszodó, középkorú fiókvezető a csinos beosztottjának.

A nő felemelte a szemöldökét:

- Ezt hogy érted?

A férfi határozottan felelt:

- Simon lesz az új csoportvezető, nem te. Nagyobb tapasztalata van, mint neked. Egyszerűen ő a profibb. Sajnálom.

A nő arcán egyetlen másodperc alatt érzelmek garmadája futott át: a kezdeti értetlenségtől a meglepődésen át az eszelős dühig szinte minden. Aztán a következő másodpercben elöntötte a nyugalom a fiatal nőt, és halkan azt mondta:

- Ahogy gondolod.

És elmosolyodott. De a mosolya most nem a korábban megszokott angyali, hanem inkább sátáni mosoly volt. Így, mosolyogva kezdett el kiabálni:

- Segítség, segítség!

A férfi meglepődött. El nem tudta képzelni, hogy most mi van. Még akkor is bután nézett, amikor a következő pillanatban a nő megragadta a férfi egyik kezét, és mellmagasságban a saját blúzára vonta. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, a kollégák siettek be a nagy kiabálásra a fiókvezetői irodába. A nő ekkor várt egy másodpercet, majd durván ellökte magától a férfit, és fennhangon azt hadarta:

- Szemét zaklató!

A nő ezután (mű)könnyekben tört ki, miközben azt zokogta:

- Szexista állat!

A férfi elhűlten, némán bámult a nőre, aki sírva kiviharzott a fiókvezetői irodából. Lassan, fejcsóválva követte őt a többi alkalmazott, míg végül az utolsó becsukta az ajtót, így a fiókvezető magára maradt az irodában. Kintről nagy susmus hallatszott be, abból is kitűnt a nő hangja. A csukott ajtón keresztül nem lehetett érteni, hogy mit mond, csak azt, hogy nagy elánnal magyaráz/mesél valamit.

A férfi már éppen arra gondolt, hogy kimegy a beosztottjai közé, hogy tisztázza a helyzetet, de alig lépett kettőt az ajtó felé, megcsörrent a mobilja. Az ügyvezető igazgató hívta:

- Már mindent tudok!

A fiókvezető elcsodálkozott:

- Mi mindent? Azt, hogy…

Az ügyvezető azonban a szavába vágott:

- A részletekre nem vagyok kíváncsi! Elég baj az, hogy fiókvezető létedre nem bírsz a hormonjaiddal…

A fiókvezető ledöbbent:

- De hát én…

- Én a helyedben áthelyezésemet kérném valamelyik külföldi leányvállalatunkhoz. Vagy korkedvezményes nyugdíjba vonulnék. Vagy bármi. Tudod, hogy nálunk (is) érzékenyek a zaklatási témára…

Fél évvel később:

A zaklatással megvádolt egykori fiókvezető otthagyta a munkahelyét, jelenleg munkanélküli, a tartalékaiból él. Szinte ki sem mozdul otthonról, régi hobbijának, a szobrászatnak él. Nem nagyon akar emberek közé menni – nők közé meg végképp nem…

 


Tovább 0

Kilakoltatás

Azonnal tegyenek le! Engedjenek el! Hogy száradna le a kezük! A saját házamból visznek el, pedig még a szüleim, nagyszüleim is itt laktak! És most elvisznek, mert nem tudom fizetni a részletet! Hát van maguknak jó szívük? Megmondom én: nincs! De jól jegyezzék meg: lehet, hogy ma engem, de lehet, hogy holnap Önöket lakoltatják ki! Szőrösszívű népség!

(Fotó: Bielik István, szöveg: Dávid Attila)


Tovább 0

Átkelés

Kitartás, katonák! Itt átkelünk, aztán megküzdünk az ellenséggel és pár héten belül hazatérhetünk a szeretteinkhez. Higgyétek el, minden rendben lesz! Csak még ez az egy csata az Isonzónál…

 


Tovább 0

A jelenés

- Az imént jelenést láttam: ahogy itt a dombon, a tábortűz fénye megvilágította a földbe szúrt kardomat, az egy keresztet vetített ki a völgyben lévő tábor fölé az esti felhőkre. Én mondom neked: intő jel ez, az égiek intenek, hogy kövessük a nyugati kultúrát, a kereszténységet.

- Én a helyedben kétszer is meggondolnám, mielőtt ilyen szavakat ejtek ki a számon, Vajk…

- Többször mondtam már neked, hogy a nevem ezentúl István. István, a király…

 

(Kép: Rakó Alex, szöveg: Dávid Attila)


Tovább 0