- Próbálj meg jobban odafigyelni! - mondta a feleség (mintegy aznapi feladatként) a férjének. A férje azon a napon (akárcsak az előzőeken) már három-négy esetben nem találta a dolgait ott, ahol - emlékezete szerint - lerakta. 

Mostanában egyre többször fordult elő ilyen eset a férfivel, aki - a felesége unszolására - hiába kereste fel a háziorvosát, aki azt mondta, hogy ilyen korban már meg-megjelenik a feledékenység, s ő - mint orvos - nem tehet mást, minthogy felír a férfinek egy kis értágítót, hátha jobb lesz az agy vérellátása, és a férfi talán kevésbé lesz feledékeny. 

Azonban a gyógyszer - érthetetlen módon - nem ért semmit. A férfi továbbra is minden nap hosszú perceken át kereste a cuccait, illetve a feleségével korábban megbeszélt dolgokra sem (vagy nem úgy) emlékezett. 

A férfi felesége egyre többször fakadt ki: - "Hát milyen élet jutott nekem? Idősebb koromra a párom szenilis lett, s nekem kettőnk helyett is mindenre oda kell figyelnem! Hát ez már sosem lesz jobb, csak rosszabb?".

A férfinek lelkiismeret-furdalása támadt a felesége kifakadása kapcsán: elhatározta, hogy egyszer s mindenkorra véget vet a felesége - s persze a saját - szenvedéseinek. Az egyik este, amikor lefekvéshez készülődtek, a férfi - amikor a felesége éppen nem látta - a szokásos egy tablettánál sokkal több altatót vett be, majd a feleségével lefeküdtek aludni. 

Amikor másnap reggel a feleség felébredt, feltűnt neki, hogy nem hallja a mellette fekvő férje szuszogását. Felugrott, megrázta a férjét párszor, de a férfi nem reagált semmire, nem adott semmilyen életjelet.

A nő ekkor meglátta az éjjeliszekrényen az altató dobozát. Kinyitotta, de a dobozban már csak a tablettatartó levelek voltak, gyógyszer egy sem. A nő ekkor rájött, hogy mi történt: a férje a saját magán egyre elhatalmasodó szenilitást látva, és az esetleges Alzheimer-kór kialakulásától, majd elhatalmasodásától félve, öngyilkos lett.

Az asszony megbizonyosodott arról, hogy a férje halott, majd a biztonság kedvéért még várt egy órahosszát, s utána tárcsázta a rendőrséget. Amíg a kihívott járőrre várt, addig arra gondolt, hogy a maga elé kitűzött célt - vagy éppen feladatot - kitűnően teljesítette: nem hiába volt, hogy hónapokon keresztül titokban mindig máshová pakolta el a férje cuccait, illetve úgy tett, mintha a férje rosszul emlékezne a vele korábban megbeszélt dolgokra - a végére csak sikerült egyszer s mindenkorra megszabadulnia a férjétől...