A férj és a feleség éppen együtt ebédeltek, amikor a férj telefonja megcsörrent. A férfi felkapta a készüléket, egy másodpercig belehallgatott, majd gyorsan, határozottan azt mondta a telefonba: "Téves!". Ezután lerakta a készüléket, és egy kicsit zavartan a feleségére nézett. A nő nem szólt semmit, ette tovább a levest, mintha észre sem vette volna ezt a közjátékot.

Pedig az asszony nagyon is tudta, hogy miről van szó. A férje megcsalja őt a titkárnőjével. Már hónapok óta. A feleség egyik barátnője súgta meg a titkot az asszonynak: többször együtt látta a városban itt-ott azt a fiatal titkárnőcskét a nő férjével. Valószínűleg most is az a ribanc telefonált - gondolta magában az asszony, és valószínűleg nem tévedett: a férje még tessék-lássék bekapott egy-két falatot a második fogásból, aztán felugrott az asztaltól és gyorsan szedelőzködni kezdett: - "El kell ugranom még elintézni egy-két dolgot!" - mondta és - a kocsikulcsot felkapva - gyors léptekkel elhagyta a lakást. Kintről még behallatszott, ahogy nagy gázzal, gyorsan elindul az autóval, aztán csend lett.

Az asszony várt egy-két percet. - "Most érhet ki a főútra." - gondolta, majd előszedte a telefonját, és felhívta a férjét. A telefon kicsengett, majd a férfi hangja hallatszott, ahogy mérgesen beleszólt a készülékbe: - "Mit akarsz?". A nő éppen mondani akart valamit, amikor a telefonból hirtelen recsegés-ropogás hallatszott, és a hívás megszakadt.

A nő nem hívta újra a férjét. Lassan befejezte az ebédet, elpakolta a maradékot, elmosogatott, majd nekilátott kitakarítani a lakást.

Már lassan esteledett, amikor csengettek. Az asszony ajtót nyitott. A bejáratban egy rendőr állt, aki köszönt, majd a nő férjének nevét mondva rákérdezett: - "Rokona?". 

- A felesége vagyok. - mondta az asszony.

- A férje ma délután halálos közúti balesetet szenvedett: autóvezetés közben telefonált, s eközben - nagy sebességgel - lesodródott az útról és nekiment egy útszéli fának. Valószínűleg azonnal meghalt. Fogadja őszinte részvétemet, és kérem, jöjjön velem, hogy minden kétséget kizáróan azonosíthassuk a férje holttestét! - mondta egyszuszra a rendőr. Látszott, hogy nem ez az első eset az életében, hogy halálhírt kell közölnie.

- Máris jövök! - mondta alkalomhoz illő, komoly arccal a nő. Eddig az volt a feladata, hogy jó feleség legyen, de ő - már hónapok óta (amióta kiderült számára, hogy a férje megcsalja) - inkább jó özvegy akart lenni...