- Holnap tájékoztatni fogom az igazgatótanácsot! Mindent elmondok: hogy a vezetésem alatt lévő vállalat nem egyéb, mint egy nagy lufi! Idő kérdése, és kipukkad, és mi mindent el fogunk veszíteni! – borult ki az őszes halántékú, elegáns öltönyt viselő férfi, és mondta el a feleségének azt, ami már régóta nyomasztotta.
A nő hallgatott, és csak némán kanalazta a levest. Azonban ebéd után nyugtatólag belekarolt ideges férjébe és azt mondta: - Gyere le a hallba, ott kényelmesen mindent meg tudunk beszélni, azt, hogy mi lesz ezután.
Az emeleti ebédlőből együtt indultak a földszinti hall felé, a feleség az emeleti lépcsőlejáróban előre engedte a férjét, aki hatalmas gondjai mellett érezte a felesége törődését, és hálás is volt neki ezért.
Azonban a férfi alig lépett egyetlen lépcsőfokot lefelé, amikor mást is érzett: hátulról egy határozott, erős lökést, s a felesége lábai előtt legurult a lépcsőn, s annak aljára érve már a nyakát szegte.
Másnap az igazgatótanács gyásznapot hirdetett, és kitűzették a fekete lobogót a vállalat főbejárata fölé, ugyanakkor az igazgatótanács tudomásul vette az elhunyt özvegyének azon nyilatkozatát, miszerint záros határidőn belül túl akar adni a család tulajdonában lévő vállalati részvényeken, mivel azok a sajnálatos balesetben elhunyt férjére emlékeztetik.
Pár héttel később – a hagyatéki tárgyalás után – az özvegyasszony sikeresen eladta részvényeit, s így a vállalat egy-két évvel későbbi, teljesen váratlan csődje már nem okozott neki semmilyen anyagi hátrányt.
