- Jöjjön csak aranyos, tessék csak válogatni ebből a szép szilvából! Olyan fáradtnak tűnik a néni, biztos messziről tetszett idegyalogolni. Nem? Csak a szomszéd utcából? Csak nem az a zöld kapus ház a magáé az utca végén? Nem? Hanem az a barna kapus ház az innenső sarkon? Aztán miért nem a férjét küldte bevásárolni – vagy inkább a gyerekét? A férje már évekkel ezelőtt meghalt? Ó, részvétem! Gyerekük pedig nincs? Ó, de kár! Szóval, egyedül él? De ugye, legalább egy kutyát tart? Az sincs? Hát, nagyon magányos lehet a néni! Én szívesen meglátogatnám, de én szinte mindig itt vagyok a piacon! … Mást nem tetszik kérni? Hatszáz forint lesz! Csak húszezrese van? Nem baj, megoldjuk! Most volt nyugdíj, értem én! De hát miért nem kisebb címletet vett fel az automatából? Ja, hogy nincs bankszámlája? Igaza van, én is otthon tartom a pénzt! Az a legbiztosabb! No, viszlát, jövő szombaton friss áruval fogom várni!

Két héttel később:

- Kezit csókolom aranyos, régen láttam! A múlt hétvégén is kijött, csak nem talált itt engem? Á, csak valami közbejött nekem, azért nem voltam itt. Mit? Hogy szombaton, amíg kijött a piacra, betörtek magához és elvitték a nyugdíját? Ha itt lettem volna, biztos nem történik ilyen!

- Holnap tájékoztatni fogom az igazgatótanácsot! Mindent elmondok: hogy a vezetésem alatt lévő vállalat nem egyéb, mint egy nagy lufi! Idő kérdése, és kipukkad, és mi mindent el fogunk veszíteni! – borult ki az őszes halántékú, elegáns öltönyt viselő férfi, és mondta el a feleségének azt, ami már régóta nyomasztotta.

A nő hallgatott, és csak némán kanalazta  a levest. Azonban ebéd után nyugtatólag belekarolt ideges férjébe és azt mondta: - Gyere le a hallba, ott kényelmesen mindent meg tudunk beszélni, azt, hogy mi lesz ezután.

Az emeleti ebédlőből együtt indultak a földszinti hall felé, a feleség az emeleti lépcsőlejáróban előre engedte a férjét, aki hatalmas gondjai mellett érezte a felesége törődését, és hálás is volt neki ezért.

Azonban a férfi alig lépett egyetlen lépcsőfokot lefelé, amikor mást is érzett: hátulról egy határozott, erős lökést, s a felesége lábai előtt legurult a lépcsőn, s annak aljára érve már a nyakát szegte.

Másnap az igazgatótanács gyásznapot hirdetett, és kitűzették a fekete lobogót a vállalat főbejárata fölé, ugyanakkor az igazgatótanács tudomásul vette az elhunyt özvegyének azon nyilatkozatát, miszerint záros határidőn belül túl akar adni a család tulajdonában lévő vállalati részvényeken, mivel azok a sajnálatos balesetben elhunyt férjére emlékeztetik.

Pár héttel később – a hagyatéki tárgyalás után – az özvegyasszony sikeresen eladta részvényeit, s így a vállalat egy-két évvel későbbi, teljesen váratlan csődje már nem okozott neki semmilyen anyagi hátrányt.