Olyan váratlanul és olyan hangosan visított fel a vezérlőben valami, hogy ijedtemben egy nagyot ugrottam. A visítás rövid időközönként megismétlődött, míg végre rájöttem, hogy a sziréna lehet az. Még soha sem hallottam működés közben (eddig nem volt rá ok), ezért nem tudtam rögtön az elején, hogy mi az – mint ahogy a műszerfalon felvillanó piros fényt sem láttam korábban soha, de most már rémlik, hogy valamelyik eligazításon szó volt róla: ha villog, akkor valami nagy baj van.
Hát, most baj az volt, tényleg. Miután egy kicsit lenyugodtam, elemzést kértem a Géptől, hogy mire ez a nagy vészriasztás. Válaszként a kijelzőn csak annyi jelent meg, hogy „Az űrhajót megtámadták!”. További információkat kértem, mire megjelent a bővebb válasz: „A megközelíteni kívánt bolygóról érte közvetlen támadás az űrhajót. További intézkedés szükséges.” Ez annyit jelentett, hogy a hajóm vezérlése az alapjáraton nagyon jól működő automatikus vezérlésről kézi vezérlésre állt át. Biztos a támadás tett be az automatikának. Szó szerint a kezembe vettem az irányítást, és módosítottam a hajó eredeti útvonalát úgy, hogy ne szálljon le az adott bolygón, hanem a bolygótól tisztes távolságra haladjon el az égitest mellett – a galaxis értelmes lényeinek leendő első találkozása ezúttal elmarad…
(…)
- Nos, tábornok, sikerült elpusztítaniuk a Föld felé tartó aszteroidát?
- Nem egészen, elnök úr, de sikerült a pályáját módosítanunk, így már nem fenyeget minket. Így most már újra teljes erőnkből a földönkívüli értelmes élet kutatásával foglalkozhatunk..
