Márta néni kis híján szívszélhűdést kapott, amikor kinézett a konyhaablakon az udvarra: éppen egy pár méter átmérőjű, fémszínű lapított gömb - már-már valami nagyobbfajta korong - szállt le a csirkeudvar közepén. Laci bácsi (Márta néni férje) épp nem volt otthon - megint a kocsmában ette a fene - úgyhogy Márta néni nem kérhette meg őt, hogy csináljon (végre) valamit.
Márta néni arra gondolt, hogy talán megint a szomszéd suhancok akarnak tőle csirkét lopni. Magához vette a konyha sarkából a cirokseprűt és szigorú arccal, de azért kicsit remegő térdekkel megindult kifelé, az udvarra. Egy-két méterre megállt a lapos fémszerű gömbtől, és egy kicsit félve nézett rá, mert még soha nem látott ilyesmit (úgy látszik, ezek a szomszéd kölykök nagyon találékonyak, mindig kitalálnak valami új csirkelopási módszert). Ekkor lassan felnyílt a lapos gömb teteje, és óvatosan elkezdett kimászni belőle Valami. Márta néni annyira megijedt a szürkészöld színű, kocsonyaszerű Valamitől, hogy elkezdte csapkodni a seprűnyéllel. Mint tudjuk, a seprűnyéllel való csapkodás mindig hatásos: a Valami gyorsan visszamászott a lapos gömbbe, és visszazárta a gömb tetejét. Egy-két másodperc múlva a gömb hangtalanul felemelkedett, s ahogy jött, úgy el is repült, szinte függőlegesen felfelé.
Márta néni elégedetten nyugtázta, hogy sikerült megakadályoznia az újabb csirkelopást, bár a gömb repülni tudásán kicsit csodálkozott - de hát ezek a mai fiatalok nagyon értik a modern technikát, amihez ő sajnos egyáltalán semmit sem konyít. Mindenesetre nagyon büszke volt magára, hogy ilyen gyorsan, a férje segítsége nélkül is el tudta intézni ezt a dolgot.
(...)
Xrgiorg a bázisra visszafelé repülve már meg is fogalmazta a jelentését: "Az Idegenekkel való kapcsolatfelvétel kísérlete teljes kudarcba fulladt. A véletlenszerűen kiválasztott Idegen nagyfokú agresszivitást tanúsított - bizonyára a társai is ugyanilyen agresszívek. Megelőzendő egy esetleges hosszan elnyúló háborút velük, javaslom a lakóhelyük - vagyis a Kék Bolygó - azonnali, gyors megsemmisítését..."
