- Na, apjuk, megvetted már a lánynak a karácsonyi ajándékot?

- Még nem.

- És tudod már, hogy mit fogsz venni?

- Még nem találtam ki.

- Láttam az ékszerésznél egy fehérarany nyakéket. Csodaszép! Julcsi biztosan örülne, ha megvennéd neki!

- Hát nem is tudom… Biztos egy vagyonba kerül!

- Sajnálod az egyetlen lányodtól?

- Nem arról van szó, csak…

- Szóval, nem sajnálod! Ez a beszéd! Julcsi nagyon örülni fog… Akkor ezt túltárgyaltuk. A vő ajándékát már kinézted?

- Hát, még nem…

- Megvehetnéd neki azt a mobiltelefont, amelynek a hirdetését tegnap annyira nézegette!

- De hát az egy elég drága telefon…

- Ennyit megérdemel a vő! Éjjel-nappal dolgozik, hogy a lányunkhoz méltó életkörülményeket teremtsen!

- Tudom én azt, csak hát…

- Talán nem érdemelné meg?

- De igen, de…

- Ha megérdemli, akkor megérdemli! Akkor ezt is megbeszéltük! Holnap már meg is veheted azt a telefont! És most beszéljünk a nekem szánt ajándékodról! Kinézted már?

- Hát az a helyzet, hogy még nem volt időm…

- Semmi baj, én helyetted is kinéztem magamnak egy visszafogott nercbundát – remélem, hogy megveszed nekem, ha már a lányunknak és a vőnek is olyan komoly ajándékot szánsz!