Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Állásinterjún

- Gratulálok! Az önéletrajza és az iménti beszélgetésünk alapján úgy látom, hogy Ön az ideális jelölt erre az állásra. Már csak egyetlen kérdést engedjen meg nekem: mondja, miért jelentkezett pont hozzánk?

Azt mondja, pont ilyen nyugis, irodista-állást keresett, ahol csak egy kis aktatologatás van? Akkor – mielőtt aláírjuk a munkaszerződést – hadd mondjam el Önnek, hogy tulajdonképpen az én helyemre keresünk valakit. Elmesélném egy munkanapomat!

Azt mondja, nem szükséges, mert látatlanban is ez az Önnek való állás? Azért csak hallgasson meg!

Szóval, reggelente egy órával korábban jövök be dolgozni, mert annyi feladat van, hogy nem győzöm napi nyolc órában megcsinálni. Még be sem jövök a kapun, már két-három kolléga megrohan engem az elintézendő ügyekkel, amelyekkel szerintük azonnal foglalkozni kell.

Nagy nehezen beérek az irodába, ahol abban a pillanatban két telefon is megcsörren: egyrészt a főnököm kérdezi, hogy hogyhogy még nincs megoldva az a probléma, amit előző este vázolt fel nekem, amikor éjfél előtt tíz perccel felhívott engem a szolgálati mobilon – másrészt egy nagyothalló ügyfél érdeklődik telefonon a cégünk szolgáltatásai iránt, és mindent háromszor – ráadásul üvöltve - kell elmondanom neki.

Ezután végre leülhetek az asztalomhoz, a számítógép elé, ahol látom, hogy az elmúlt húsz percben 13 üzenetem érkezett: vállalatunk fiókcégeitől érdeklődnek, hogy mikor kapják meg végre a működésükhöz szükséges fénymásolópapírokat/tollakat/tintapatronokat, amelyeket a nevemben az egyik középvezető ígért meg nekik még a múlt hónapban, csak elfelejtett nekem is szólni róla.

Már éppen intézkednék, amikor egyszerre három ügyfél esik be az irodába, mindegyik sietne, mégis egyenként fél óráig ecsetelik, hogy miért is jöttek. Az már csak hab a tortán, hogy bármelyikük ügyét kezdem is el intézni, a másik kettő azonnal kirúgatással fenyeget engem, amiért nem velük foglalkozom. Közben egy munkatársam halaszthatatlan üggyel keres meg, és szerencsére leszedi a nyakamról az egyik – már üvöltő - ügyfél szorító kezét.

Ebben a pillanatban megérkeznek cégünk felsővezetése által küldött ellenőrök, akik – mielőtt kiborogatnák az összes fiókomat, hogy egy esetleges visszaélés nyomát keressék – egy kis kávét innának, amit nekem kellene lefőznöm, de azonnal. Mind a 12 adagot.

Ekkor telefonál a főnökhelyettes, hogy rendeljek neki ebédet, ami nem sürgős, ráér egy perc múlva is.

Közben befutnak a katasztrófavédelemtől is: a cégünknél lévő összes tűzoltókészüléket akarják ellenőrizni, és nekem kellene végigvezetnem őket minden helyiségen. Nem, sajnos nem tudnak várni, aznap még ki kell szállniuk két másik céghez is.

Közben ismét egyszerre megszólal az irodában lévő két vonalas telefon és a szolgálati mobilom: nem is tudom, hogy melyiket vegyem fel elsőnek…

Most hova megy? Még a napom felénél sem tartok! És még nem írtuk alá a munkaszerződést!

Mit? Azt mondja, meggondolta magát, és mégsem jön dolgozni hozzánk? Akkor most kit fogunk felvenni a helyemre? Mert én a jövő hónaptól nem dolgozom: idegösszeroppanással le leszek százalékolva…

 


Tovább 0

Azok a mihaszna fiatalok

- Én mondom magának, ezek a mai fiatalok nem érnek semmit! Nem dolgoznak, nem segítenek az idős hozzátartozóiknak, csak egész nap az okostelefonjukat meg a számítógépüket bújják! Mint például az én unokám, az a mihaszna! Igaz, a múltkor levitt engem Szegedre a klinikára az autójával és nem is fogadott érte el pénzt, de hát ennyit csak megérdemlek, nem? Mit mond? Hogy a múlt héten látta, hogy az unokám ablakot pucolt nálam? Igaz, negyedévente ráveszi magát, hogy rendbetegye a házamat, de hát ennyit csak elvárhatok tőle, nem? Elvégre ő az unokám, ennyit megtehet értem, ha többet nem is hajlandó. Mit mond? Hogy úgy tudja, hogy a téli tüzelőmet is az unokám intézte? Az igaz, ő rendelte meg, fizette ki és pakolta be a fáskamrámba, de hát évente egyszer ennyit megtehet értem, nem? Szerintem jót tesz neki egy kis mozgás, mert egyébként egész nap a számítógépe előtt ül. Nem is értem, hogy fizetnek neki a semmiért, hisz az nem munka, hogy bámulja a képernyőt és üti a billentyűket! Szóval, nem csinál semmi hasznosat! Ja, most, hogy mondja, ebédet szokott nekem hozni, megvárja, amíg megeszem és utána elmosogat utánam, de hát még jó, hogy nem én mosogatok a rossz kezeimmel! Szóval, hol is tartottunk? Ja igen, azokról a mihaszna mai fiatalokról beszéltünk! Bezzeg a mi időnkben másként volt, akkor segítettünk az időseknek, de az az idő már elmúlt…

 


Tovább 2

A beugró

- Ne haragudj, kolléga, de most még nem tudok segíteni neked. Csak beugrottam pár napra a Tibi helyett, és csak most kezdtem ismerkedni a feladataival…

(…)

- Megint te vagy az? Most végképp nem tudok foglalkozni veled. Csak most látom, hogy milyen sok feladatot kell megoldanom a Tibi helyett. Épp a sok tennivaló kellős közepén vagyok…

(…)

- Ismét te? Tudom, tudom, nem felejtettelek el, de holnap már jön vissza a Tibi! Nem várhatnál addig? Most már nincs sok értelme belefognom az ügyedbe – majd a Tibi megoldja a problémádat!


Tovább 0

Nagy hazugságok

- Igen!

- Szerintem neked van igazad!

- Én is utálom őt!

- Én a helyedben jól beolvasnék neki!

- Nem baj, én így is nagyon bírlak!

- Te vagy a legjobb barátom/barátnőm!

- Én? Egy kortyot sem!

- Nem is tudtam, hogy nyertél!

- Engem nem érdekelnek az anyagiak!

- Csak egy kis apróságról lenne szó…

- Hétfőn megadom!

- Nem fogom elfelejteni!

- Abban biztos lehetsz!

- Majd hívlak!

 


Tovább 0

A Felelős

A Felelős megtörten, kétségbeesett arccal állt a bíróság előtt, ahol a fejére olvasták a hanyagság miatt bekövetkezett üzemi balesetet. A Felelős arca őszintén szomorú volt, látszott, hogy tényleg sajnálja a történteket. Igazi megbánást mutatott, és ez egy kicsit hatott a bíróságra: csak felfüggesztettet kapott, illetve egy nagyobb pénzbüntetést, amit a munkaadó nagyvonalúan átvállalt.

A tárgyalás után a Felelőst a felettese szolgálati kocsiba ültette, és közösen elszáguldottak egy másik városban lévő bíróságra, ahol az adott cégnél felmerült munkahelyi sikkasztást tárgyalták. Útban a (másik) bíróságra a Felelős nagyjából átolvasta a periratot, hogy ha majd véletlenül rákérdeznek, akkor tudja: jelen esetben miért is felel. Mire célhoz értek, a Felelős – korábbi munkakör-elnevezése szerint a Bűnbak – már tisztában volt azzal, hogy most éppen mi miatt ő a Felelős…

 


Tovább 0